Erős vár a mi Istenünk! Emlékfüzet (Sopron, 1917)

Függelék. Képek Luther életéből

— 29 — nem sajnált fáradságot, verejtéket, nélkülözést, csak hogy belőlem gazdag és tekintélyes ügyvéd, biró, vagy más ilyen legyen. Most ennek egyszerre vége. Ha rágondolok, úgy sajnálom szegényt, de nem tehetek másként. Apám terve emberi terv, el kell felednem Isten terve mellett. Isten szava hí, ragad s én engedelmeskedem. Neki inkább kell engedni, mint a földön akárkinek. Nehéz a válás, de legyen, amint Ő akarja. Jöjjetek, kisérjetek el a kolostorig. Szomorúan mennek a holdvilágos éjszakában. Az ifjú magiszter csak két könyvet visz magával a világból: kedves latin költőjének, Vergiliusnak és Plautusnak munkáit. Könnyezve búcsúznak még egyszer, aztán bekopogtat, belép és becsukódik mögötte a kolostor ajtaja. A fiatal szerzetes. Staupitz János ágostonrendü szerzetesfőnök atyai jóakarattal kisérte Luther fejlődését és sarkalta, segítette fölfelé. Megérezte, hogy Isten nagy dolgokra használhatja a komoly, fényes tehetségű fiatal szerzetest. Meg is mondta, hogy Istennek magas polcon is szüksége van az ilyen nagyeszű emberekre. Luther kezdetben résztvett a seprésben, súrolásban, koldulásban, de aztán kedvére tanulhatott és csakhamar pappá, majd a wittenbergi egyetemen tanárrá, utóbb a hittudományok doktorává és városi prédikátorrá lett. Beteljesült az a vágya is, hogy láthatta Rómát, a keresztyénség szent városát. Staupitz őt küldte el egyik szerzetes társával egy ügynek elintézése végett. Visszatérése után azonban zárkózottá, komorrá lett, éjjel fenn virrasztott a biblia mellett; Játszott, hogy valami belső betegség emészti. — Márton testvér, — szólítja meg szelíden Staupitz — miért vagy mindig ilyen szomorú ? Mi nyomja megint a lelkedet ? Úgy rémlik, a római út betegje vagy. — Azé, atyám. Bár ne engem küldött volna oda. Halhattam volna meg Róma látása nélkül. De nem, ha már megtörtént, nein adnám százezer forintért, hogy a magam szemével láthattam, ami ott végbe megy. Szent vággyal indultam; térdre esve kiáltottam: Üdvözlégy, szent Róma! Végig jártam a szent helyeket, miséztem, gyóntam, térden felcsúsztam Pilátus lépcsején. Megtettem mindent, amit az egyház az üdvösség útjaként ajánl. Nekem az üdvösség minden vágyam. Ezért kész vagyok bármire. — Tudom, fiam. Példaképünk lehetsz mindegyikünknek. Nem ismertem szerzetest, hogy ilyen szenvedéllyel küzdött volna az üdvösségért. Lám egyszer már böjttel, imádkozással, virrasz-