Erős vár a mi Istenünk! Emlékfüzet (Sopron, 1917)

Függelék. Képek Luther életéből

— 27 — — mondják [örömmel a gyermekek és futnak az ajtóhoz, hogy kézen fogva vezessék be a visszatérő diákot. — Mondd, fiam, — szól hozzá szívesen Kottáné — kitől tanultál ilyen szépen énekelni és imádkozni? — Édes anyámtól. Ő is igen szereti az éneket és együtt szokott velünk imádkozni. — Hát ezen a lanton szeretnél-e játszani? — Eislebenben születtem, de onnan féléves koromban Mansfeldre költöztünk. Édes apám bányász. Igen szigorú, de azért igen jó ember. — Hát szeretsz ebben a városban ? — Csak azért szeretek, mert itt sok szépet tanulhatok. Szeretnék sokat tudni, hogy minél hasznosabb ember lehessek. Otthon nincs ilyen iskolánk. — Jól van, fiam, míg itt tanulsz, ami gyermekünk lész, ezek meg itt a te kis testvéreid. Otthon édes apád, édes anyád, itt mi leszünk a szüleid. Bele nyugszol ebbe a cserébe? A kis diák a meglepetéstől és örömtől szólni sem tud. Szava helyett könnye buggyajanik ki és hálásan néz új szüleire, testvéreire. — Hanem csaknem elfelejtem, — mondja Kottáné — mi is a neved, édes fiam ? — Luther Márton, — felel a gyermek csöndesen, elfogódva. A búcsúzó magiszter. Az ezerötszázötödik esztendő egyik estéjén lakomára hívta Luther ifjú barátait, de összejövetelük inkább halotti torhoz hasonlított. Hiába vette most kezébe Luther a lantot, hiába akarta őket felvidítani, szomorúak, levertek maradtak. Csak arra gondoltak, hogy utoljára vannak együtt s legkedvesebb, legjobb szivű barátjukat örökre elvesztik, de elveszti a világ is ezt az éles eszű. mély tudományu, nagy tettekre alkalmas ifjút, aki annyit tudott volna a világnak használni. — Ne tégy ilyent, Márton. Minek temetkeznél a zárda falai közé, mikor épen most nyílik meg előtted az élet? Fényesen végezted tanulmányaidat, huszonkét éves korodban már magiszter vagy s mindjárt első tanításaiddal csodálatba ejtetted mestereidet is, tanítványaidat is. Minek szenvedtél, tanultál ennyit, ha most meg szerzetessé akarsz lenni ? Az már régen lehettél volna tanulás nélkül is. Hogyan tudtál ilyen gondolatra jutni ?