Erős vár a mi Istenünk! Emlékfüzet (Sopron, 1917)

Fogadalom

— 24 — í ^mf Γ #f Γ f fl I I [III Γ gyáz reánk s megoltalmaz, Mert mindenekben hatal - mas. az út s az ö - rök é-let, Ö - vé a legfőbb i - té - let. le kell tennünk él-tünket, Ο táp-Iál-ja re - ményün-ket. Ford. Payr Sándor. rffT ι Γττττ r \' í • 5 t

7"»· í _J » » 4• -β- * -Φin f rit. Fogadalom. Isten végetlen kegyelméből megértük ezen nagy időknek egyik legnagyobb napját, 1917. október 31-ét. Ezen nagy napon első és minden egyebek felett való kötelességünk a mi jóltevő és szabadító Istenünk iránt való háladatosság. Azért dicsőitünk Uram tégedet, hogy a reformáció által a világot megszabadítottad a lelki és vallásos tudatlanság és babonaság rabságából s hogy bennünket a megreformált, a megtisztított, az evangelikus keresztyén egyháznak tagjaivá tettél, amelyben Isten igéjét anyanyelvünkön, tisztán és igazán hirdetik és a szentségeket Krisztus rendelése szerint szolgáltatják ki. Fogadjuk Isten s a ker. gyülekezet előtt, hogy mi ezt mindenkor megbecsüljük. Isten igéjét figyelmesen és szorgalmasan olvassuk, annak tiszta forrásaiból merítünk tudományt és bölcseséget, megelégedést és boldogságot s életünket annak csalhatatlan mértékéhez szabjuk. Fogadjuk, hogy soha hűtlenek nem leszünk ahhoz az egyházhoz, melyért apáink vagyont, vért és életet áldoztak s amely bennünket mint a mi tulajdon édesanyánk kora ifjúságunktól fogva keblére ölelt, védett, ápolt, nevelt, soha el nem hagyott. ígérjük, hogy minden erőnkkel azon leszünk, hogy életünk szánknak vallástételével egyezzen, hogy nemcsak névre, hanem hitünkre s életünkre nézve is valósággal megjobbított, evangelikus keresztyének legyünk. ígérjük, hogy hitünknek igaz voltát megmutatjuk cselekedeteinkkel, hogy szent életre törekszünk, mely nélkül senki az Urnák színét nein láthatja. így tesszük szent vallásunkat mindenki előtt tiszteletre s szeretetre méltóvá. Csakhogy „erőnk magába mit sem ér, mi