Erős vár a mi Istenünk! Emlékfüzet (Sopron, 1917)

Ünnepi beszéd

— 14 — látni, aki nagy remény megvalósulásának örvend, az most láthatja. Bárcsak ily reményteljesen nézhetnénk mi is az ítélet napja elé". Karácsonykor ő örvend gyermekeinek legjobban. Nekik irja a szép éneket: „Mennyből jövök most hozzátok." Egyik gyermek, mint angyal, elmondja az első öt verset, a többiek pedig mint pásztorok, végig éneklik azt. Istennek minden teremtménye kedves a nagy férfiú előtt. Kertjében egy elaggott körtefa áll, s bár kevés gyümölcsöt hoz, mégsem vágja ki. Maradjon meg emlékképen, annál is inkább, mert lombjai atatt birta rá sok évvel előtte Staupitz János, hogy a hittudományok doktorává legyen. S midőn a fa sudarában megszólal egy kis pintyőke, ily szókra fakad: „Doktor uram, oda fönt! A maga művészetéhez, hogy miként lehessen valaki annyira gond nélkül és víg, nem értek. így tehát a madárkák a mi tanítómestereink." Majd egy rózsa szemléletébe merül s úgy véli: „Császárságot érdemelne az, aki csak egy ilyent is tudna csinálni. De Istennek számtalan adományát nem igen becsüljük, mert gyakoriak és mivel mindennap látjuk őket körülöttünk, nem sokat kérdezősködünk, honnan valók s azt hisszük, mindezeknek meg kell lenniök." Szive fogékony minden szép iránt, azért becsüli oly nagyra a zenét is, mint Istennek egyik legnagyobb adományát. Mi sem természetesebb, mint az, hogy ez a csupa-szivember volt Istennek leghivatottabb eszköze a szeretet nagy művének újból való megalkotásához. A szívét vitte bele a hitjavításba, mert a szívekhez férkőzött, azért volt sikere is oly nagy. Azért mondhatja Luther, midőn Wittenbergában egy túlbuzgó híve, Karlstadt, művét kockáztatja és veszélyes zavarokat idézett elő: „Wittenbergiek ! Hijján vagytok a türelemnek és szeretetnek. Gyenge testvérekkel gyengéden kell bánnunk és nem szabad őket a dolgok új rendjére rakényszerítenünk. Ebben kedves barátaim és még sok másban hiányosak vagytok. Nem érzem és nem találom bennetek a szeretetet és azt tapasztalom, hogy hálátlanok vagytok Isten iránt, aki gazdag kincseit érdemetlenül pazarolja rátok éveken át. Azért prédikálok, azért hirdetek és irok, de kényszeríteni, erőszakkal rábírni nem akarok senkit. Mert a hitet önként és kényszer nélkül kell elfogadni. Senkit sem kergethetek furkós bottal a menyországba. Ezt, úgy vélem, nyers modorban mondottam: Hiszem, hogy megértettétek. Reménylem : e szerint cselekesztek!"