Erős vár a mi Istenünk! Emlékfüzet (Sopron, 1917)

Ünnepi beszéd

- 13 — telenül szerette, de szerette a természetet is hasonlóképen és ezt a nagy szeretetét átvitte az egész emberiségre és Istennek minden teremtményére is. Szive tele volt szeretettel és jósággal s ha arcát komoly ráncokba szedte is az atyai szigor, ő volt az, aki teljes meggyőződéssel hirdette: „A vessző végén legyen az alma is" — ha valaki gyermekét bünteti. A gyermekekről mondotta egy alkalommal: „Ilyenek voltunk egykor mi is a paradicsomban; ilyenek minden gonoszság és Luther a szószéken. képmutatás nélkül. Mert a gyermekeknek vannak legszebb gondolataik Istenről, mennyországról és ők tudják, hogy Isten az égben van s hogy Istenük nekik atyjuk is!" Mindent a szivén át itél meg. Midőn kis fia egyszer a házikutyával játszadozott és kissé nagyon is megkergette, eképen szólt: „Ez a fiu csak Isten igéjét hirdeti szóval és tettel, mert Isten mondja : uralkodjatok a tenger halain és a földön csűszó-mászó állatokon". Gyermekei egyszer igen sóvár szemmel nézik az asztalra rakott szép, hamvas barackot s ez a látvány ezt a szép gondolatot váltja ki lelkéből: „Aki olyan valakinek a képét szeretné