Erős vár a mi Istenünk! Emlékfüzet (Sopron, 1917)

Ünnepi beszéd

— 12 — Ma éppen 400 esztendeje, vagyis 1517. évi október 31.-én kezdte meg világra-szóló nagy művét Istennek ezen választottja. A wittenbergi vártemplom kapujára mért ütéseitől megremegett a sötétség birodalma, felocsúdtak az alvajárók és összeomlott az a hatalom, mely a világosság ellen küzdött konok elszántsággal. Ennek a nagy napnak négyszázados emlékünnepélyére gyültünk ma össze, kedves gyermekeim, és tettük ezt azért, hogy mélységes hálánkat rójjuk le mindenekelőtt a bölcs és jó Isten s azután azon férfi iránt, aki visszaállította Krisztus urunknak anyaszentLuther a wormsi birodalmi gyűlés előtt. egyházát régi rneghamisítatlan állapotába és hitéletünknek új alapot teremtett, de azért is, hogy megismerjük művének nagy jelentőségét. Ti ismeritek már Luther Mártonnak élettörténetét; azt is tanultátok, miként töltötte be nagy hivatását, milyen keserves küzdelmek árán szerezte meg nekünk Krisztus urunk örökségét újból, de azt talán nem tudjátok, hogy milyen volt ez a nagy ember ? Rövid vonásokban bemutatom nektek. De nem a külsejét irom le, hisz képét láttátok már sokszor, hanem a gondolkodása módját; mert erről ismerik meg legjobban. Dr. Luther Márton páratlan jó atya volt. Gyermekeit vég-