Majba Vilmos szerk.: Reformáció. Költemények gyűjteménye a reformáció 400 éves jubiláris egyházi és iskolai ünnepélyei számára (Budapest, 1917)

Mult jelen, jövő. — Vargha Gyuláné

Nagy hősei megtisztított hitünknek, Idéztünk im, s ti megjelentetek, De ugy érezzük, újra tovatűntök, Szivünk nem bír megfogni bennetek; Mi lett a tiszta, drága égi magból, Mit emberszívbe bőven szórtatok? Mérges növény hogy kelhetett ki abból, Amit ti élő hittel szóltatok ? ! Hol van a hit, a béke, tiszta élet, Hol a gyümölcs, mit bízva vártatok? Mit létre hitt a szétfuvalló Lélek, Megölték mind a bűnös századok? Tombol a bűn, amerre szertenézünk. Ádáz gyűlöbég, kapzsi indulat, Csak bú, csak könny, csak gyász e hát a részünk, Miből öröm s remény sohsem fakad ?! Ne tévelyegjünk! A Lélek vetése Gonosz gyümölcsöt még sohsem hozott, De im, az ősi ellen most se kése Megrontni azt, mit Isten alkotott. Mikor kikelt az Ige tiszta magja, Sátán keze konkolyt vetett közé, S gonoszra, jóra fölkelt Isten napja, S esője mind a kettőt öntözé. De míg a bűn szemérmetlen tenyészik, A hit oly félénk, gyönge, csüggeteg; Az Úr pedig már győzedelmet készít, Erősítsétek bágyadt szívetek ! Te kis sereg — szól biztatóan a Lélek — Emeld magasra Jézus zászlaját, Nézz szét, a gabnaföldek már fehérek, Várd munka közt az aratás Urát! Mert bizton eljön Ő, hisz úgy igérte S közel van, — erre annyi jel mutat, Ne késsünk hát, hiven dolgozni érte Készítsük el Urunknak az utat. Ne mint rest szolgák várjuk Őt mi tétlen, Olaj hijján kioltva mécseink, — Virrasztva, várva, égő mécs a kézben, Menjünk elébe, hogyha érkezik! *