Majba Vilmos szerk.: Reformáció. Költemények gyűjteménye a reformáció 400 éves jubiláris egyházi és iskolai ünnepélyei számára (Budapest, 1917)

Luther. — Tóth István

9 A múltba néztünk és a mult tanított, S tanúi az is, ki a jelenbe néz, De csak a hivő érti meg a titkot. Mit Isten fed föl és nem emberész. Jó és gonosz mindaddig küzd a földön, Mig el nem jön az Úr, a nagy Király, Hogy minden bünt örökre eltöröljön, S békét szerezzen, mely végig megáll! Vargha Gyuláné. íü Luther. — 1517. — Ország- s világnak dúló háborúja Nagy hősöket szül vérzápor nyomán, S kész a dicsőség babérkoszorúja, Hogy ott ragyogjon győző homlokán. De ha hitért küzd Ige fegyverében Néhány nagy lélek az Úrnak nevében, Bár minden szóban legyen igázok, Kinos gyötrődést szenvednek azok Ilyen voltál, Eislebennek szülötte, Négy századévvel ezelőtt te is. Tőrét a bűn a jóknak hogy kitette, Hivéd, hogy harcod győzelemre visz. Ki szomjazád az örök igazságot, Kezed pálcával kősziklára vágott, S az élő víz bőven ömölt oda, Békét a lélek hol csak álmoda. Dús fényűzés kellett gőgös Leónak, Úr lenni fők és országok felett. Ám ki népet vakitni tarta jónak, Tündöklő nap helyt annak éje lett A wittenbergi templom ajtajára Egy kis mécsnek kilencvenöt sugára Szállt és rémül a föld hatalmasa; Tompult, elcsorbult öldöklő vasa.