Majba Vilmos szerk.: Reformáció. Költemények gyűjteménye a reformáció 400 éves jubiláris egyházi és iskolai ünnepélyei számára (Budapest, 1917)

A gályarab fia. — Szalay Mihály

55 A gályarab fia. Mazari Dániel tamásíalvi lelkész gályarabságban halt meg Szirakuzában 1675-ben. Ha, Kristóf ugyanakkor Wittenbergben készült a lelkészi pályára. Egy nagy bűne volt szegény apámnak, Meg is szenvedett szörnyen miatta ; Kimondta, hű lesz, megáll halálig, Mesterét: Krisztust meg nem tagadja. Szolgálatára önként esküdött, Hozzá kötötte a szive-lelke; S drága igéjét, e tiszta magot Meg nem keverve, tisztán hintegette. Ezért kajánul vád alá fogták, Mint annyi tisztes hű prédikátort, Akiknek hite, nemes példája Erős fáklyaként messze világolt. Biztatták, csalták dús ígérettel, De mindhiába akármi kincs ott. Verték kegyetlen, durva szitokkal, De mint a szikla, percre sem ingott. Kész rá a döntés: konok eretnek, Sátán zsoldjába szegődött szolga, Pestisként rongál népet, világot, Szikrányi jussa sincs irgalomra! És embertelen rabságra dobták, Vérig kínozták vad porkolábok. Reggeltől estig tehertől görnyedt, Éjjel alulról, felülről ázott. Sáros csatornán épült a börtön, Nyitott tető ád néki ablakot; A rab, ha fáradt s álomba merült, Csak falnak dőlve, állva alhatott. Megtört, fakó lett, magába roskadt, A régi testnek csak romja volt már; De ajkán hittel, régi erővel Csapott fel most is a régi zsoltár.