Majba Vilmos szerk.: Reformáció. Költemények gyűjteménye a reformáció 400 éves jubiláris egyházi és iskolai ünnepélyei számára (Budapest, 1917)

Gusztáv Adolf csatadala. — Kovács Sándor - A gályarab. — Lampérth Géza

48 S híveinek — szorgos méhként — lehozza Édes mézét hit- s szeretetnek . . . Midőn rátört a zsarnok poroszlója: „Jöjj bíráid elé — eretnek!" Az Úr szolgája szelíden fölállott S szólt: „Bírám az egy — élő Isten!" S elhagyá a kesergő kis családot Bizva a tiszta, erős hitben: Hogy az igazság védpajzsa kiséri, Őrző angyalok járnak véle, S a kelő hajnal megint otthon éri Szerettei nyájas körébe'. II. Csak egy kérdése volt a zoid bíráknak: „Megtagadod-e hitedet!" Szikla szilárdan, emelt fővel mondá: „Nem! Isten látja lelkemet!" Védő szavát már meg sem is hallgatták A sötétségnek fiai. Durva pribékek kezeibe adták: Nehéz gályákat hajtani ! És ment szelíden az Úr hív szolgája Elhagyva családját, hónát. S viselte, mint a Názáreti, tűrve A sebző töviskoronát . . . III. A gálya már a messze tengert járja, Egyszerre a magas ég elborul, S mint végitélet szörnyű harsonája Dörgés harsan . . . villámok tüze hull . . . Tornyosulnak vad, haragos hullámok, Mindenkit elfog rémes félelem . . . Bilincsekben csak a gályarab áll ott Szilárdan, bátran a fedélzeten.