Majba Vilmos szerk.: Reformáció. Költemények gyűjteménye a reformáció 400 éves jubiláris egyházi és iskolai ünnepélyei számára (Budapest, 1917)

A lützeni csatatéren. — Béry Gyula

45 S míg lobogói magasan lobognak: Zordul szemébe kacag a halál. .. Már tetemén át paripák robognak . .. — Végső szava: „És győzni kell a jognak!" S lelke dicsőség fényhonába száll. S győzött a jog... A tiszta hit világa Büszkén hinti sugárit szerteszét! — S leborulunk, nagy hős! előtted áldva, Mind, kik érezzük áldó melegét; Eszméid élnek, milliónyi szívben, — Támadjon ránk bár újra ellenünk : Egyek, erősek mi a tiszta hitben Bátran kiáltjuk: „Erős vár az Isten!"... S a diadal miénk — ha ő velünk ! Lampérth Géza. & A lützení csatatéren. Elhalt az ágyúk tompa vad zúgása, Elnémult az ijesztő csatazaj S a harsonáknak búgó riadása . . . Felváltja egy-egy kínos, mély sóhaj. A haldoklók halomba' ott feküsznek, Nem bírva többé vérző testüket, S a bús enyészettel zihálva küzdnek, — S az éj elrejti vergődésüket. Magányos őrtűz egymagába' lángol Körülte tépett, fáradt harcosok. Kisértnek ott a messzeségbe', távol Felgyújtott falvak, füstölgő romok. A tűz kialvó végső lobbanását Elfojtja a süvöltő őszi szél . . . A körülállók oly némán hallgatják, A mit egy ifjú tört hangon beszél: „Világosodni kezdő láthatáron Miért kell látnom ezt a felleget! . . . Miénk a győzelem, — de hajh mily áron . . . Gusztáv Adolf királyunk elesett.