Majba Vilmos szerk.: Reformáció. Költemények gyűjteménye a reformáció 400 éves jubiláris egyházi és iskolai ünnepélyei számára (Budapest, 1917)

Gusztáv Adolf emlékezete. — Lampérth Géza

43 Hogy lön az ígéret betöltve, A mint fenn elvégezteték: A kegyelem örök tanácsát — Szeretetét a végtelent — Hogy lett egész világnak váltság: Meghalt, föltámadt; mennybe ment! Fordíts — a Péter láng-szózatját, János hő ajkin az igét, S mik a velőket által hatják: A Pál munkáját és hitét. Fordíts — megírva hogy találod, Hozzá ne tégy, se el ne hagyj: Egy életed és egy halálod, Te a Lélek tolmácsa vagy! Tolmácsa vagy, — s maradsz minékünk Örökre — Árpád népinek; Nyelvünk dísze fő-büszkeségünk! Vajh' tudjuk úgy becsülni meg Munkád', a mint megérdemelte: Hogy megtartván a tudományt, Járjon e könyvben Isten lelke Előttünk, tűzoszlop gyanánt! Szász Károly. z3S Gusztáv Adolf emlékezete. „És győzni fog!... mert győzni kell a jognak i"

1 — Kiált a hős és bámul a világ; Kürtök riadnak ... lobogók lobognak S harcra kilép ek büszke daliák... Harcra kiállnak — nehéz viadalra — Lelkük hevül, a szivük megdobog... S hős diadalról szállva diadalra Büszkén kiáltja aggja, fiatalja: „És győzni fog az igazság, a jog!..."