Majba Vilmos szerk.: Reformáció. Költemények gyűjteménye a reformáció 400 éves jubiláris egyházi és iskolai ünnepélyei számára (Budapest, 1917)
Károli Gáspár szobra előtt. — Szász Károly
Mit Isten kő-táblákra írván, Mózesnek villám közt ada: Szívekbe lesz az vésve nyilván S örökre a — Törvény szava! Fordíts — Józsue győztes harcát, Debora büszke énekét, Sámson fénylő, s Ruth szende arcát, Jób a mint megkisérteték — A Dávid szárnyaló zsoltárit És a Próféták jós szavát — Bizony, az Úrnak lelke jár itt S év-ezreken sugárzik át! Fordíts — az Ézsajás látásit, Jeremiást, siralmival, Amint a balsors éje ásít, Rabnép zokog, vész-kürt rival, Dániel oroszlán-veremben, Tüz-kemencében ifiak, De bátor szívök meg se' rebben — S bálványok s trónok inganak! Fordíts — e lap Ezékielnek Látásiról beszél neked: Aszott csontok életre kelnek, Halld a diadal-éneket! Esdrás vezérli vissza népit, Kit rabszíjon hoztak házul, Nehemiás templomot épít S Zakariás szól: jő az Úr! Fordíts — de most sarúdat old le, Az Úrnak írod életét! Ember, mint ő, valaha szólt-e ? Bántják — ő senkinek se vét! Édes szava sziveket hódít, S bár nincs fejét hol hajtsa le: Kenyeret oszt, beteget gyógyít, Holtakat támaszt ereje. Mit írva hagytanak felőle, Mit népe várt epedve rég:
