Majba Vilmos szerk.: Reformáció. Költemények gyűjteménye a reformáció 400 éves jubiláris egyházi és iskolai ünnepélyei számára (Budapest, 1917)

Luther Wormsban. — Szalay Mihály

De azok csak féltik, könyörögve kérik: Ne menjen vesztébe; biztos: elitélik, Mert a császár nem mer azok ellen tenni, Kiknek a cél minden, az adott szó semmi. Husz Jánosnak is volt császári irása, Azzal ment zsinatra Konstanz városába; Arra is rátették a császár pecsétjét. Mégis tűzre szánták: máglyára ítélték. A többinek is mind, ki szót mert emelni S megpróbálta Krisztust hűséggel követni, Amint igéjében maga elénk szabta: Üldözés, gyalázat, halál lett jutalma. Wald Pétert elűzik messze hazájából; Wiklefl meggyalázni kiássák sírjából; Vasra kerül s máglyán ég Savonaróla; Vasát, tüzét soha nem sajnálta Róma! . . . — Tudom ... És ha Wormsban akkora tűz égne, Hogy haragos lánggal felcsapna az égre S annyi ördög várna és robogna elém, Mint ahány zsindely van a házak tetején : Akkor is elmennék ! El kellene mennem, Mert Krisztusról kell ott bizonyságot tennem. Krisztusomért pedig életem se drága, Érte élek, vagy kell, megyek a halálba ! Amerre megy utján, város, falu népe Tömegestül tódul, özönlik elébe : Ki az a tudós és bátor lelkű férfi, Aki Róma ellen fel tud és mer lépni? Jól ismerik nevét hírből, hallomásból, Utcákon hirdetett császári írásból, Mit ő maga is lát sok helyen kitűzve : Luther minden műve vettessék a tűzbe ! Foly a gyűlés ezerötszázhuszonegyben Tágasra épített, csillogó teremben. Tizenhetedikén április havának Itt is, ott is mozgás és sugdosás támad. Ekkorra idézték Luthert számadásra, Komoly színvallásra, itéletmondásra. De sokan jöttét is bűnül rójják néki: Könnyebb, simább volna amúgy elitélni.