Majba Vilmos szerk.: Reformáció. Költemények gyűjteménye a reformáció 400 éves jubiláris egyházi és iskolai ünnepélyei számára (Budapest, 1917)

Nehéz időkben. — Csengey Gusztáv

Hagyd el a tétlen álom kerevetjét, Munkálj, buzogj és meg lesz sikered ; Hogy kezüket már otthonodra tették, Az csak a lanyha közönyből eredt. Szegény vagy s ő a gazdag? — félsz-e tőle? Szegényebb ő, mert kincs a hit neked; Légy a családban nagy mult hirdetője, Neveld az ősi hitben gyermeked', S ha nagy családunk, egyházunk körében Együtt érezve, egyetérthetünk, Úgy újra zenghet, a hogy zenge régen Dalunk: Erős vár a mi Istenünk! Csengey Gusztáv. Nehez időkben. Hullong a fának sápadt őszi lombja, Szél hordja szét a hulló levelet . . . Hulló levélen búsan eiborongva Tudnék-e zengni nektek éneket? Miért is zengjem ? Nektek mondjam-e el, Hogy a világ oly puszta, oly hideg? . . . Oh, a mi ott leng hervadt őszi tájon. A bús eszmét ma át nem érzitek! Hiszen ma ünnep gyűjti össze népét, Nagy múltra nézhet a ki ünnepel, A szabad Ige születése napján Föllángol tán az örvendő kebel ? . . . Ég e a hit, mit egykor tettre gyújtott. Hogy felviruljon az ősök tere? . . . Vagy a mi könnyű vérrel összegyűjtött, Csupán kíváncsi ujság-ingere ? . . . Nem ! — ez a nap nem szórakozni támadt, iMagába szálljon, ki múltjába lát; Óh, lásd a szolganép fölött derülni A szabad Ige fényes hajnalát! —