Majba Vilmos szerk.: Reformáció. Költemények gyűjteménye a reformáció 400 éves jubiláris egyházi és iskolai ünnepélyei számára (Budapest, 1917)

Nehéz időkben. — Csengey Gusztáv

27 Nézd, a ki ott küzd : az a hős barát az, A testet öltött lelkiismeret; Ajkán mi fölzeng, az a wormsi válasz, Viharja átzúg országok felett. Lehull a békó. szolgaszellem ébred, S újongva szívja a friss levegőt; Szent áhítattal Istenét dicsérve Köszönti hittel a szabad jövőt. Egy új világelv az, mi szerte árad, Belőle kél ki mindaz, a mi jó Erkölcsi létünk újjászületése . . . Ε nagy kor volt a reformáció. Egyháza áll, de hova lett a lélek ? . . . Sivár terén a tespedő közöny; Nem adja többé gazdag aratását A lángoló hit s martyr-vérözön. Hallod a gúnyt, mi Júda városában Siont mutatva szájról-szájra jár: — Ε templom itt üres diónak héja, Hisz a frigyláda nincsen benne már.* Mit ér a forma? holt edény, belőle Kiaszott már a régi tartalom. Óh volna bár hogy tetterőre gyújtson, Velőket, szívet megrázó dalom 1 Izrael alszol?** — föl munkára újra! Folytasd a küzdő nagy történetet. Forrong a kor, benn elvesz, a ki tétlen; Látod? nem alszik régi ellened. Miként a szú, megőrli észrevétlen A nagy müvet, mit ősöd alkotott, S ha rád süvölt a nagy idők viharja, Fejedre roskad ócska templomod. Hát mit akarsz? hogy gyásznapként sirassa Ε nagy napot a törpe maradék ? . . . Ki elpazarlá őse szerzeményét, A tékozlónak nem segít az ég. ι * A babilóniai fogságból hazakerült zsidók gúnyos megjegyzése az újonnan épült templomra. ** A reformáció korának protestánsai szerették magukat Izraelnek nevezni. Hadi kiáltás is volt a skótoknál és francia hugenottáknál: „Föl, Izrael, fegyverre!"