Majba Vilmos szerk.: Reformáció. Költemények gyűjteménye a reformáció 400 éves jubiláris egyházi és iskolai ünnepélyei számára (Budapest, 1917)

A lelkiismeret. — Kemény Lajos

A lelkiismeret. .(Október 31-re.) Szabadnak teremtett engem az Alkotó, S szabadságomat földi ember vette el! Homlokomat ékíté fényes korona, S szúró töviskoszorú az, mit most visel. Mi bennem élt, mi erős szárnyakat adott — Hegyes tőrrel — hitem meggyilkolák azok, Kiket meleg szívem ápolt, dédelgetett; . . . S bús börtönbe önkény, erőszak vetett! . . . Megtört a szárny, mely a magas égig emelt; Nehéz bilincsbe fűzték lábam és kezem, A napba néző szem most már csak sírni tud . . . Vesztett szabadságom siratom, könnyezem. Nekem nincs nappalom, csak sötét éjjelem, Éjjel, melyre bíbor korány meg nem jelen; . . . Kiáltok, — s nem hallja senki bús hangomat Visszhangot csak börtönöm, s csörgő láncom ad ! Kezembe nyomtak rózsafüzér olvasót, Imádkozzam le azon minden vétkemet;. . . S mi a főbűnöm ? . . . tőlük vágyón kérdezém — „Szemed merész, szíved szabadságot szeret! . . . Imádkozzál hát és hidd: — a bűnbocsánat Nemcsak bűnbánó, megtérő szívbe árad, — De ki az oltárra aranyt, ezüstöt ad — Számára kész e földön már az oldozat". Oh nem ! nem így volt midőn az Isten-ember Ε földön járt, s a bűnös emberhez hajolt: . . . Az üdvpatakja minden szívnek gyöngyözött, S a szív szerelmet és szabadságot dalolt . . . Reám ragyogtak az égből hozott kincsek, Hitem nem ismert kényszerzubbonyt, bilincset . . . Szabad volt szívnek szívhez simulni, szabad;. . . Hisz minden ember testvér volt és szabad! . . . De jött a büszke gőg, merész hatalmi vágy, Gyarló ember lett az Isten e sárgolyón . . . S hozzáfogott egy új világot alkotni: Rombolt és alkotott tűzzel-vassal mohón.