Majba Vilmos szerk.: Reformáció. Költemények gyűjteménye a reformáció 400 éves jubiláris egyházi és iskolai ünnepélyei számára (Budapest, 1917)

Október 31-én. — Porkoláb Gyula

21 Van bátor ajk már! ím, hogy dörgi szerte A hős barát a tiszta, szent igét! Van hős, ki karját fölemelni merte S rozsdás bilincsét bátran tépte szét! . . . Hiába hangzik átok messze el, Átokra újabb győzelem felel, S bátran zeng a hős: „Mit tud ellenem?! Erős védváram nékem Istenem !" Az eszme száll s a megvetett barátnak Maroknyi ser'ge százezerre nő, És tűzre kap a fölszított zsarátnok, És lángra gyullad tőle férfi, nő! Százezrek ajkán egy a szó, mi zeng, — Tőle a bérc, völgy mennydörögve reng, És a szó cseng bércen rónatéren: „Erős váram te vagy, Uram nékem!" Az eszme él s az ige messze szárnyal, Tisztán, mint kelt az Úrnak ajkain, Tudatja szerte messze nagyvilággal : Győzött az egy jó, rosszak százain ! Az eszme száll s a föléledt szikra Gyújt és a tűz a földet át-befutja; Nyomán az égre szent zsolozsma száll : „Imádunk téged, égi nagy Király!" És mult az év és századok letűntek, Vének helyébe ifjak serge lép! Meghalt a hős, de nem, oh meg nem szűntek, Mit ajka szólt: az eszme s szent igék! Áll még az ajtó s rajt a tételek, Mit moly, mit évek meg nem döntenek, Itt él közöttünk, itt él szelleme El nem törli vész, ellen fegyvere ! És mult az év, a tűzpróbát kiálltuk, Hitért az éltet hányszor dobtuk el ! . . . Lezajlott vész után büszkén kiáltjuk : „Győzött az eszme, s él, mert élni kell! A szikra immár lángok tengere, El nem olthatá vész, vihar szele; S a földről égre ének csengve kél: „Ha Ő velünk, nem sújt le száz veszély!" Porkoláb Gyula.