Majba Vilmos szerk.: Reformáció. Költemények gyűjteménye a reformáció 400 éves jubiláris egyházi és iskolai ünnepélyei számára (Budapest, 1917)

Luther. — Sántha Károly

π S járván a hit hótiszta zászlajával, Kövesd, világ, a nagy szel lem vezért, Ki küzködvén sátán ezer bajával, Halál között is Istenének élt. S a győzelem, hidd el, tied leszen : Áldás ragyog majd minden nemzeten. S Luther nevét az is megáldja majd, Kinek bús lelke másfelé sóhajt. Tóth István. tM Luther. Törd szét koporsód, szellem-óriás! Im, üdvözölve, népek költögetnek. Irigy idő sírt hervadt testnek ás, Négy századév nem árta nagy nevednek. A forgó árban, a mint zúg a hullám, Föld koszorúja s ég csillagja hullván : Rendíthetetlen állsz Te fent a szirten, Zengvén: „Erős várunk nekünk az Isten!" Az Isten fénylett rémes éjjelen, Ihlett szivében választott nagyoknak; Az ős teremtő szó liangzék: legyen ! S világosság sugári szétragyognak. Hitnek tüzétől megrendül az ég s föld, S uj élet árja mindent áldva bétölt : Magasztos eszmék készülnek tusára, S a győzelemnek áros lészen ára. Döng már a harcban wittenbergi vár, Kilencvenötnek súlyos fegyverétül; Európa forr, mintegy szülésre vár, S szegletkövén Sión, e rom, felépül. A szent hajdannak im ég csipkebokra, S jó illat árad, száll az égi boltra; Szó zúg viharral, mintha az egekbűl, Apostolok pünkösdi nyelve zendül. Istennek háza, e roppant világ, Oszlopain megindul az igére;