Majba Vilmos szerk.: Reformáció. Költemények gyűjteménye a reformáció 400 éves jubiláris egyházi és iskolai ünnepélyei számára (Budapest, 1917)

Luther. — Sántha Károly

Szent lelkesülés, mint sas, égre hág, S milljók epednek élet friss vizére, Bételve hittel és csodás erővel, A küzdők serge mind-nagyobbra nő fel; „Ha e világ mind ördög volna ' — dallal, Kész szembeszállni a tüzes pokollal. A bátrak élén Krisztus a vezér. És üdv-sovárgón mind nyomába mennek; És nincs előttük rém, halál, veszély, Tekintetűk függ kárpitján a mennynek. Luther, Melanchíon, jobbján bölcs Frigyesnek, És Zwingli, Béza, Kálvin: égre esdnek: Áradj ki fény, igazság, égi béke! S fut a homály s tisztul a bűn vidéke. Vak éjszakán virágzott a gonosz, S éjféli órán ült lidérc a népen. Világ! ten bűnöd átka ostoroz, De irgalomnak pírja ég az égen. A nap közelget, pirkadván a hajnal, S köszönti ég-föld vágyó szent sóhajjal; A nap tündöklik és nem megy le többé, Féaye- s hevénél hevülünk örökké. Luther! jövőnek irt s szólt szellemed, A lelkek Lelke ihleté meg ajkad; Nincs, aki bírna tenni ellened, Szív, elme s ellen: megbűvölve hallgat. A szikla-hitnek fundamentomára, Épül Sionnak óriási vára; Az örök ige győz poklon, veszélyen — „Itt állok! Isten engem úgy segéljen!" Megálltad, Nagy, a próba nagy tüzét, S emléked áldják fényes ezredévek, Pálmád a bősz vihar sem tépi szét, A csillagokban is zeng rólad ének! A tiszta lelkek ott az üdv hónába', Szent dalt vegyítnek sphaerák hymnusába, S a dal viszhangzik mindörökre itten — Zengjünk: „Erős várunk nekünk az Isten!" Sántha Károly.