A reformáció négyszázéves emlékének ünneplése (Sopron, 1918)

V. Az ünnepi közgyűlésből

ν. Az ünnepi közgyűlésből. a) Dr. Berzsenyi Jenő egyházkerületi felügyelő megnyitó beszéde. Főtisztelendő Egyházkerületi Közgyűlés ! Szivem mélyéből melegen üdvözlöm ez ünnepélyes alkalomra szép számmal összegyűlt hiveinket és vendégeinket, akik szívesek voltak jelenlétükkel gyűlésünket megtisztelni és ezáltal ünnepélyünk fényét emelni. Évi rendes egyházkerületi gyűlésünk tárgysorozatát megelőzőleg elröppen lelkünk négy évszázad felett és száll oda, ahol egy augustinus barát kalapácsütése alatt kipattant szikra lángba borította Németországot és onnét terjedt, lángolt és világolt országokon keresztül. Annak melegétől mindenfelé megolvadtak és lehullottak a bilincsek zárai, melyek a lelkiismereti szabadságot fogva tartották. Azok az országok, ahol ezen lángot lohasztani vagy eloltani az uralkodó hatalom nem tudta vagy nem akarta, a népek szellemi vezérei lettek, anyagiakban is megerősödve. Ez utóbbi az oka most a két leghatalmasabb protestáns állam összecsapásának a világhatalomért, melybe majdnem az egész földkereksége belesodródott. De küzdés az élet, küzdés nemcsak politikai, de egyszersmind egyházi téren is. így történt, hogy ez a fénysugár, mely a reformáció hajnalán a lelkekbe világított, csak félszázadon át maradt meg hazánkban eredeti tiszta fehér fényében. Az elébe állított vitatkozások és gyűlölködések prismáján keresztül megtört az különböző színekre. Azóta négy század folyamának határánál állunk és még nem találtuk meg azt a lencsét, — a mindeneket eltűrő, mindeneket felfedező szeretetet, — mely a szétbontott sugarakat ismét egy pontba egyesítse. Még mindég nem követjük mindenben az apostoli intést: „Öltözzétek fel a szeretetet, mint amely a tökéletességnek kötele". (Kolos. III. 14). Még mindezideig nem szállt reánk a pünkösdi lélek, mely egy akaratra vezetne bennünket. Tagadhatatlan, hogy voltak mozgalmak hazánkban régebben is az egyesülés létesítésére. Már az 1791 -iki zsinat előkészítette az uniót a reformátusokkal. Sajnos, hogy annak határozatai szentesítést nem nyertek. Következett az 1830. május 6-iki kéri egyezség, melynél részletesebb és bővebb az 1833. május 15-iki nagygeresdi egyezség. Végtelen kár, hogy egyes pontoknak be nem tartása és félreértések miatt mindkét egyezség felbomlott.