A reformáció négyszázéves emlékének ünneplése (Sopron, 1918)

IV. Ünnepi istentisztelet

37 és életedben evangelikus egyházunk lelke és képe tükröződik? Megállapítja Istenhez való viszonyodat, ennek a viszonynak tartalmát és az Istennek veled szemben támasztott követeléseit. Meghatározza benső és külső életirányodat, a világon való elhelyezkedésedet, az emberek közösségéből rád háruló kötelességek mértékét. Emelkedettséget ad életedbe, nézőpontokat Ítéletedbe, gerincet jellemedbe és mind erre ráárasztja az Istennel való szent közösség örökkévaló fényét. Elfelejtkezhetnél-e mind erről ? De az apostol tovább megy és így int bennünket: „Ügyeljünk egymásra a szeretet és jócselekedetekre való felbuzdulás végett, el nem hagyván a magunk gyülekezetét, mint szokásuk némelyeknek, hanem intvén egymást." Nem gyülekezetféltés, nem egy kissugarú közösségért való aggódás adja az apostol ajkára a szót, hanem a lélek örökkévaló érdeke s az Isten országának szent ügye. Mert a lélek csak az egyház és csak a gyülekezet által juthat el ahhoz a vallási boldogsághoz, melyet az írás a hit teljességében állít szemünk elé. A hitbeli közösség hatalmas egyetemének szeretete a gyülekezet szeretetében lesz csillogó elméletből komoly életvalósággá. Egyházunkat a gyülekezeten keresztül szeretjük és szolgáljuk igazán. Evangelikus egyházunk hatalmas nagy templomában, hol idegen nyelveket beszélő, különböző nemzetiségű, életszokású, különböző netnü és kulturájú emberek milliói egyesülnek közös vallási eszmények oltára mellett, csak akkor kapcsolódunk evangélikus egyházunk egyetemébe erősség gyanánt a közös hit szent kapcsolatával, ha szivünknek drága egy kicsiny gyülekezet és elszakíthatatlan a hozzá fűző kötelék, ha lelkünket megérinti a kicsiny templom boltivei alatt tovaszárnyaló isteni üzenet s csendes áhítatra indít az egyszerűn konduló harangszó. Igazi reformációi üzenet: szeressük gyülekezeteinket! Ügyeljünk egymásra a szeretet és jócselekedetekre való felbuzdulás végett, -el nem hagyván a magunk gyülekezetét. Mit kiván tőled egyházunk és gyülekezetünk ? Erőt, tehetséget, áldozatot, tanácsot, támogatást. Igen, de mindenekfelett egyéniségedet, szivedet, lelkedet kivánja, életed egyházias és vallásos átalakulását követeli. Az egyházat naggyá nem gazdagsága, nem is hatalmi befolyása, hanem híveinek lelkülete és élete teszi. A testvérek sorsát helyezi szivedre: ügyeljünk egymásra. És tudod-e, kicsoda a te testvéred? Mindenki. Nézd meg az idegen, soha nem látott arcokat. Ismeretlen az arcvonásuk, ismeretlen a szemük tekintete, a homlokuk, a beszédük és mégis mindegyikben közös vonást kell feltalálnod:. a testvér vonását. És mindegyikhez közöd van, nem mindegyikkel szemben kötelességed van. Életük, hitük jövendőjének egy része a te lelkedre van helyezve. Törődj velük, közeledj hozzájuk, becsüld bennük a testvért, segítsd őket, testvéreid, ugyanazon egyház tagjai. És azután éld a te vallási életedet az egyházban és a gyülekezetben. Ez is a testvérekkel törődés szent munkája. Ne rejtsd el hitedet s ne bástyázd falak közé életedet. Engedd, hogy hited világoljon és életed követésre hivjon, hogy mások hite erősödjék a te hiteden és mások élete nemesedjék a te életpéldádon. így kapcsolódik egyik tag a másikba, a