A reformáció négyszázéves emlékének ünneplése (Sopron, 1918)

II. A kerületi tanítóegyesület ünnepi közgyűléséből

III. A kerületi tanítóegyesület ünnepi közgyűléséből. a) Krug Lajos egyesületi elnök, soproni tanító ünnepi beszéde. Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Kedves Kartársaim! A Dunántúli ág. hitv. ev. Egyházkerületi Tanítóegyesület képviseletében megjelentünk itt, Istennek hajlékában, hogy egy világraszóló eseménynek, egy mindennél nagyobb szellemi forradalom négyszázados emlékének néhány kegyeletes percet szenteljünk. 400 éve, hogy az emberiség középkori ólmos álmába belecsattant egy szürke, jelentéktelen szerzetesnek éles, riasztó kalapácsütése. — A szokatlan zajra felrebbentek a maradiság omladékain csüngő denevérek és világosság szűrődött a babonák és lelki korlátoltság sötét, áthatlan éjjelébe. — Derengett. A tegnapot, a multat, eltemette a ma, a jelen és hamvaiból feltámadott phönixmadárként diadalmasan bontotta ki szárnyait a mosolygó holnap: a biztató jövő! Egy összeomló szellemi világ romjain keletkezett tehát az új, a szebb, a kívánatosabb élet. És mi, kik részesei vagyunk ezen új alakulatnak, ezen lelki közösségnek, azért ünneplünk ma — s miként Mohamed híve áhítat szülte, szent érzelmekkel fordul kelet felé, úgy irányítjuk mi is sugárzó tekintetünket a magasan csapongó protestáns öntudatnak, de egyszersmind mélységes igaz keresztyén alázatnak e fenségesen szép pillanataiban, a mi Mekkánk: a wittenbergai vártemplom ódon kapuja felé! Tehát ünneplünk! De nekem nem lehet tisztem, hogy a nagy reformátort és művének jelentőségét széles koncepciójú beszédben ismertessem. Ezt megcselekszik helyettem majd mások. És különben is! A hitújítónak a múltba vesző idővel arányban növekedő történelmi alakját, örök életű művének lényegét, fellépésének szükségszerűségét, egész gigantikus nagyságában tárja elénk a Luther-irodalom könyvtárakat betöltő, szinte végtelen kötetsorozata. Nem kelek tehát versenyre azon nálamnál hivatottabb férfiakkal, akik a történelmi háttérből mind hatalmasabban kidomborodó szellemi óriásnak új mérföldjelzőivel és művének átalakító hatásával, a tudós minden felkészültségével foglalkoznak; de azt, hogy mi tanítók miért ünneplünk külön: indokolni tudom.