Molnár Rudolf: A finn evangéliomi mozgalom előzményei és kialakulása (Budapest, 1948)
Bevezetés
cselekedeteknek. (Rm. 3,20.) Világosan és alaposan magyarázza a hit •által való megigazulás tanítását, (Rm. 3,28; 4,5.) mely eggyé olvad nála a bűnbocsánattal. (Rm. 4,6—8.) Ugyanakkor azonban óva int mindenkit attól, Hogy az evangélium szabadsága helvet adjon a testnek. (Gal. 5,13.) Az egyház történetében minduntalan kiújul a törvény-hit ée az evangélium-hit közötti küzdelem. A felületes moralizmus, vagy a szolgaságba döntő törvényprédikációk hatása többé-kevésbbé háttérbe szorítja az evangéliumot. Ilyenkor azonban mindig feltámad a reakció, az evangéliumi irányt képviselők megmozdulnak. Napfényre akarják hozni az eltakart evangéliumot. Vissza akarnak térni és vissza akarnák téríteni mindenkit oda, ahol a Krisztus-hit, vagy másként a keresztyén hit lényege megtalálható. Ez a kérdés állítja egymással szembe Athanasiust és az ariánusokat. Arius felfogása szerint a megváltás művének teljessége és tökéletessége nem is olyan mindenekfelett eldöntött és biztos tény. Viszont Athanasius felfogása a bűnről, mint vétkes tartozásról, erőteljesebb volt, mint a görög teológusoké általában. 7 Tanításának középpontjában, éppen ezért, a világnak Krisztus által való megváltásáról szóló gondolat áll, mely Istennek műve, nem pedig emberi erőlködés, vagy emberi cselekedet eredménye. Felfogása szerint ott van élet és üdvösség, ahol bűnbocsánat van. 8 — Amint Athanasius nagysága végeredményben abban van, hogy a keleti keresztyénséget szorosan a megváltás gondolata mellett tartotta, Úgy Augustinus is arra tanítja a nyugati keresztyénséget, hogy a keresztyén hitet, mint váltság-hitet ismerje meg. 3 Az embernek születésétől kezdve meglevő jóságát, ill. jóra való képességét tanító Pelagius a határozott moralista keresztyénséget képviseli. A kegyelmet azért ajándékozza Isten az embernek, hogy törvényeit könnyebben teljesíthesse.' 0 Augustinus ezzel szemben az eredendő bűnről szóló tanítást hirdeti, valamint azt, hogy az ember kizárólag kegyelemből üdvözül." Szerinte a megváltás Isten kegyelmén alapuló szabadulás a vétkes tartozástól. Krisztus a közbenjáró. Áldozati halála az Isten rendelése szerinti döntő megváltó eszköz, mely általi Isten haragja lecsillapíttatik és a sátán ereje az emberre nézve megsemmisül. Augustinus evangéliumi felfogásának is megvannak a maga hiányosságai. Nehéz volt elszakadnia attól a gondolattól, hogy a kegyelem hüperfüzikális, személytelen erő. Nála a hangsúly a megigazító megtérésret esik, mely a megjobbító és etikailag megerősítő kegyelmi ajándékok elnyerésének eredménye. A hit szeretetté változik és e 'szeretet lesz végül Is a megigazulás valóságos alapja. 1 2 Mégis: Augustinus a bűnbocsánatot ' Aulén, Dogmhistoria, öl—56. I. 8 Sohm, i. m. 64. J. * Seeberg, Lehrbuch der Dogmengeschichle, II. 389. I. 1 0 Aulén, i. m. 85—87. 1. "Sohm, i. m. 80. i. 1 2 Aulén, i. m. 78—80, 89, I. 6
