Molnár Rudolf: A finn evangéliomi mozgalom előzményei és kialakulása (Budapest, 1948)

Bevezetés

magasabbra értékelte, mint ahogy azt általában, a protestáns teológusok — szinte kivétel nélkül — gondolják.

1

3 A reformáció mindenesetre még az ő evangéliumi felfogásánál is figyelemreméltóbb haladást jelent.

11 Λ reformációban még Augustinust is mögöttünk hagyva, a keresztyénség legalapvetőbb princípiumára térünk vissza, mely úgy bontakozik elénk, ahogy azt Pál apostol hirdette.

1

3 Az »újjászületett evangéliummal« találkozunk.

1

6 A közéokori legalizmus és moralizmus elnyeri méltó ítéletét.

1

7 »El azzal a magunkcsinálta erkölccsel, kegyességgel és szentséggel, mely önmagunk kínzásában és a világtól elmenekült életben Jelentkezik.« Az ember sem a cselekedetei, sem a Saját magát sanyargató tettei, de még a világtól való elmenekülése által sem lesz igazzá, hanem egyedül a hit által, kegyelemből, a szabad, örökké irgalmas és, végtelen isteni kegyelem által. A nemrég fellelt, oly hosszú ideig a feledés homályában eltemetett evangélium Luther számára a »megnyílt paradicsom ajtajává« lesz.

1

8 Augustinus felfogásában az üdvbizonyosság a kegyelem által nyert etikai megváltozástól függ. Luther viszont újból és újból, Istennek a Krisztusban megjelent bűnbocsátó irgalmába kapaszkodik bele.

1

9 Nála a kegyelem nem valami természetfeletti erőaínyag, hanem Istennek személyes lelkiállapota, mely irgalma,sságában és megértésében nyilvánul meg. A megigazító hit legjellemzőbb vonását így foglalhatjuk össze: elfordul minden szubjektívumtól, mindattól, ami sajátunknak mondható és a rajtunk kívül levőhöz, a Krisztushoz, 'az ő művéhez, az Isten Krisztus által adott ígéretét tartalmazó szavához fordul.

2

0 Megigazulás és bűnök bocsánata magában a lényegben identitásban vannak.

2

1 A váltsághit Luthernál jelentkezik a legtisztább formában.

2

2 Bár Luther tékozlóan hirdeti az evangéliumot, mégsem talál tanításában támpontot a törvényt elvető legszélsőségesebb irányzat. Luther bízik a hit jó hatásaiban. »Egyedül a hit igazít meg, de a hit soha sincs egyedül.«

2

3 »Teljesen lehetetlen, hogy a hit ne cselekedné szünet nélkül azt, ami jó, nem kérdezi, hogy kell-e valami jót cselekedni, mert hiszen már meg is tette azt, még mielőtt kérdezte volna, sőt a hit állandóan munkában van.«

2

4 Luther egyenesen kiemeli a törvény jelentőségét. Ha a törvényt valaki el akarná távolítani, bizony az evangéliumot sem hagyhatná meg 1

3 Seeberg, i. m. II. 170. I. 1

4 Aulén, i. m. 76. 1. 1

5 Seeberg, i. m. IV

1 5. 1. 1

6 Sohm, i. m. 171. I. i' Seeber'g, i. m. IV

1 51, I. 1

8 Sohra, i. m. 170—171. I. 1

9 Aulén, i. m. 80. I. 2

0 ., 172. I. 2

1 Seeberg, i. m. IV* 113. 1. 2

2 „ IV

1 53. 123. I. 2

3 Aulén, i. m. 181. 1. 2

< Luther, Die Deutsche Bibel, 5. Band, Weimar 1914 ö23. 1. 7