Molnár Rudolf: A finn evangéliomi mozgalom előzményei és kialakulása (Budapest, 1948)

II. Fejezet. A Finnországi vallásos talaj

Kezdetben a rajongó pietizmus és az egyházi irányzitfc közötti határ elmosódott így pl. az utóbbi irányzatot képviselő id. Vegelius Johan fiatalabb éveiben Ulstadius hatása alatt állt.

5

3 Prédikációi is inkább törvényeskedő prédikációk voltak.

6

0 A »nagy vész« után az egyház^ pietizmus került előtérbej mert az előbbi kor rajongó pietistái mérsékeltebb befolyásokat nyertek Stockholmban, s a szibériai finn hadifoglyokkal is inkább a hallei pietizmus talált utat a finn nemesi pcsaládok körébe. A világ örömeinek meg

1tagadása, istenes és istentelen papok között való különbségtevés, az újjászületés fontosságának erőteljes hangsúlyozása, mind jellemző vonásai ennek az áramlatnak.

6

1 Egészen mást irányt képvisel Achrenius Abraham (1706—69), Hatott rá rövid ideig a rajongó pietizmus, de nagy figyelmet szentelt Luthernak és az evangéliumi szempontoknak. Az orthodoxia gyengeségei ellen való hadakozásában, lett léjgyen az akár gyónásról, akár a gyülekezeti rendről szóló kérdés, mindig Lutherra hivatkozott.

6

2 A lutheranizmus előtti meghajlás azonban nem volt minden feltétel nélkül való. Kritikával illette a hitvallás-kényszert, mivel senki sem biztosíthatja az ú. ni hitvallásosak tévedhetetlenségét, legalább is nem akképpen, hogy csak azokban nyilvánul meg a keresztyénség teljes igazsága.

6

3 De még szeparatisztikus korszakában sem lankadt bele Achrenius abba, iiogy a kegyelmi eszközökről és váltságtanról vallott lutheri felfogását hangsúlyozza. A szubjektivista jelenségek visszaszorítása végett mindig a Bibliára hivatkozott.

6

4 Üdvössége alapjaként egyedül azt hirdette és tartotta, hogy az Isten igazsága Jézus Krisztus által mindenkié, aki csak hisz benne. A Krisztus vérén kívül minden más, legyen az a szenvedés, vagy a megszentelődés legteljesebb formája, csupán pozdorja, széna, vagy szalma, ha egyesek azt akarják az üdvösség alapjává tenni.

65 Az igazi evangéliumi vigasztalás osztogatását tartotta Achrenius a lelkipásztori munka legfontosabb és legdrágább feladatának.

6

6 Bár Achrenius állította, hogy a hit nem a saját érzelmeinken épül fel, hanem az Isten munkája és az ő ajándéka, mégis Isten megigazító és váltság-rendjének valóságától elfordulva, a hit szabadságától félve, olyan gondolatokra jutott, melyek megakadályozták a kegyelem szabad birtoklásában és elhomályosították az evangéliumi szempontokat.

5

7 5

3 Ruuth, Abraham Achrenius, I. 11. I. 6

0 Lehtonen. i. m. 76. i. 6

1 Ruuth, i. m. I. 22. 41. ι. A „nagy vész" idején sok finn katonatiszt jutott orosz hadifogságba, akik levelezés útján kerültek kapcsolatba a hallei pietizmussal. 6

2 Ruuth, Lutherin persoonallisuus, SK ST XVI. 151—153. 1. 6

3 „ SKST XVI. 153. I. 6

4 Ruuth, Abraham Achrenius, I. 168. 1. 6

5 „ I. 192. 1. 6

6 „ II. 169. 1. 6

7 „ II. 172. 1. 47