Molnár Rudolf: A finn evangéliomi mozgalom előzményei és kialakulása (Budapest, 1948)
I. Fejezet. Egyetemes egyháztörténeti háttér
pl. az énekeskönyv esetében az első helyet mégis a réginek biztosították." 57 Amit Brandell Norrlandnak jelentett, az volt Sellergren Dél-Svédország számára. Hajléka lelki központ volt, hova a lelkileg betegek közelről és távolból reménykedve zarándokoltak el. 16 8 A Brandell és Sellergren közötti egység nem volt csupán formai. Sellergren vallásosságában is figyelemreméltó, hogy a hangsúly az evangéliumon van. Elvetette mindazt, ami megakadályozhatta az evangélium gyors és teljés elsajátítását. 16 9 Ezokból került ellentétbe Murbeckkel és Hooffal, kiknél a megtérésre és a megszentelődésre olyan nagy hangsúly esett, hogy az egyes erkölcsi törekvések az isteni bűnbocsánat és kegyelem, valamint a megigazulás feltételeivé lettek. Sokan nem is merték magukénak vallani a kegyelmet, mivel féltek, hogy előbbi »álmosságukba« esnek vissza, vagy azért mivel nézetük szerint, még nem látták meg válójában a bűn szörnyűségét. 17 0 Az 1840 körül Sellergren munkálkodása nyomán támadt ébredési mozgalom, különösen Lagerhlad festőmester közvetítésével jutott kapcsolatba az új-evangéliumi iránnyal, éspedig annak azzal a formájával, amelyet akkor Rosenius és Ahnfelt 0., finn oldalon pedig Hedberg képviseltek. Az új-evangéliumi irány legfigyelemreméltóbb embere az előbb említett Rosenius Carl Olof (1816—1868). Már a szülői házban érték evangéliumi hatások, hiszen édesapja Rosenius Anders lelkész-ember, az evangéliumi pecsétet hordó norrlandi Luther-olvasók vezetője volt. Otthona környékén egyre inkább hatottak rá a mérsékelt olvasók, különösen Söderlund Maria Elis.abet, ki azt tanította, hogy nem lehet a lelkek Krisztushoz jutását a törvény által megakadályozni. Aki őhozzá eljutott, teljes világosságot nyer. Krisztusnál inkább meglátja bűnét, mint a hitetlenségben. Rosenius 15 éves korában ébredt hitre. Ennek a fordulatnak ő maga is nagy jelentőséget tulajdonított. Pontoppidan: A hit tükre e. könyvének olvasása közben megtorpant egy mondatnál, mely éppen ráillett. Még ifjúkori ébredése után is a komoly harcok idejét kellett átélnie. 1833-ban az uumajai iskolából Hernösantba került. Akkoriban azzal próbálta nyugtalanságát lecsillapítani, hogy Isten igéjébe és Ígéreteibe 16 7 Newman, i. m. I. 72. I. 16 8 „ I. 73. 1. iG9 Newman, Nordskánska väckelserörelser under 1800 talet I. 225—233. 1. 17 0 Sellergren azt mondja ezért: „Barátom! Mit is teszel mást ezzel, mint előírod Istennek, hogy mikor és milyennek kell lenned? Milyen gyakran is hallottad, hogy kizárólag az evangélium édessége olvasztja meg a szívet, és hogy a törvény sohasem adhat neked életet? — — — Azok csak olyan kiagyalt kifogások, mivel a lélek nem akar annak előtte Jézushoz térni, mielőtt a szíve nem olyan, mint amilyenné egyszer lennie kell. Ugyanilyen oktalan egyesek félelme: attól tartanak, mintha az evangélium testileg olyan helyzetbe juttatná őket, hol a bűnt kényekedve szerint teheti az ember. — Nem, nem, az evangélium nem juttatja az embert ilyen helyzetbe, ha azt igazi bűnbánattal fogadják a lelkiek." Newman, Den Sellergrensk a väckelsen i Blekinge, 19—23. 1. 36
