Molnár Rudolf: A finn evangéliomi mozgalom előzményei és kialakulása (Budapest, 1948)
I. Fejezet. Egyetemes egyháztörténeti háttér
honában, ki a Társaság titkára lett. A Társaság tagjai a Krisztusban történt váltságot és a szabad kegyelem hirdetését hangsúlyozták, amint azt az angol »evangelieal party«-nál is megfigyelhettük. így lett az Evangéliumi Társaság gyűjtő helye mindazon keresztyéneknek, kik nagyobbára ugyanolyan vallásosságot képviseltek, mint az angol evangelikálizmus követői. 15 1 1815-ben megalapították a Svéd Biblia-Társaságot, mely többek között programmjába \ ette az Evangéliumi Társaság kezdettől fogva megjelölt feladatát, a Biblia terjesztését. Az Evangéliumi Társaság munkája ettől kezdve csak kisebb kegyes iratok terjesztésére csökkent. Ezekben a könyvekben bőkezűen osztogatták az evangéliumot. Eljutottak azok még a határon túlra, Norvégiáig is, s mindenütt előkészítették a talajt az evangéliumi vallásosság számára. 15 2 Norrlandban olyan evangéliumi hatások is megfigyelhetők, melyek voltaképpen a XVIII. század örökségei. A Thunborg Márten (f 1775) személye körül csoportosult mozgalmak életében találnak herrnhuti vonásokat is. Szóltak Isten Bárányáról, ki elveszi az egész világ bűnét. Egyedül Jézust tartották biztos kősziklának a törvény minden átka és a lelkiismeret vádja közepette. 15 3 Nagy figyelmet szenteltek Vikiund Nils-nek, 15 4 kinek hatására mozgalom született, jóllehet korábban nem szeretett prédikálni. Vallásosságában nyilvánvaló az evangéliumi vonás. Igaz, hogy bár törvény alatt valóságában is kérte Isten kegyelmét, de a kegyelmen akkor még azt értette, hogy Isten erőt ad ahhoz, hogy szentül éljen, elpusztítsa testében a bűnt, erőt nyerjen a hithez es äz engedelmességhez, és így győzelmet vegyen a törvény felett. Csak később — egyesek szerint — herrnhuti hatásokra, Uppsalaban tetszettek fel előtte Jézus sebei. Ekkor lett Jézus egyetlen kincsévé. Észrevette, hogy a hitetlenség a bűn gyökere, mint ahogy azt később Iiedberg is meglátta. Jelszava volt: »Az én bűneimet elfedezi Jézus igazsága.« A Vikiund hatása alatt élő »álomban-prédikálok« mozgalmának jellemvonása az önigazság elpusztítása, valamint Jézus érdemének és igazságának dicsőítése volt, 15 5 ugyanakkor azonban a komoly bűnbánatot és megtérést is hangsúlyozták. 16 0 15 1 Rodhe, i. m. KÄ 190G, 158—166. 1. U 2Newman, i. m. I. 74. i. v. ö. Pleijel, i. m. 284. I. 153 Newman, i. m. f. 65. I. 15 1 Ylitornio scgédlelkésze, meghalt Alatornio káplánjakéntli 5Newmann, i. m. I. 66. l.v.ö. Vikiund 1778-ban finnre fordított művével: „Megváltónk, a Jézus Krisztus szenvedésének és halálának vizsgálata", melyben megfigyelhetjük az erőteljes evangéliumi vonásokat. Bemutatjuk belőle a következő részleteket: „Innen-onnan összegyűjtött és keresett önigazságod és önszentséged, jóságos lelki megrezdüléseid, munkád, törekvésed, megpróbáltatásod, vándorlásod és mindaz, amit csak összehordtál, volt az, amire támaszkodtál *és építettél, amiben bizakodtál és nyugalmadat kerested. Ha te, — mondom én, — valóban látod, érzed, hogy mindezek függönynek nem elégségesek, de nem is engednek magukon keresztül, hogy megállhass Isten előtt; ha látod mezítelenségedet és szörnyű voltodat, valamint sa32
