Molnár Rudolf: A finn evangéliomi mozgalom előzményei és kialakulása (Budapest, 1948)

I. Fejezet. Egyetemes egyháztörténeti háttér

Különös érdeklődés jelentkezik Finnországban — ami egészen tei*mészetes — Svédország evangéliumi mozgalmai iránt. A két ország közötti kölcsönhatás íigyelemreméltóan jelentkezett vallási téren, különösen a szóban forgó evangéliumi mozgalmak életében. A korábban említett evangelikálizmus neveltje, Paterson, bárátjaival együtt már Dániából ismerte a herx-nhuti érzelmű Hylandert, majd mikor a herrnhutiakkal közvetlen kapcsolatban álló Retzius-szal Svédországba érkezett, inkább herrnhuti körökben mutatkozott. Stockholm testvér-gyülekezete lett Paterson legközvetlenebb baráti köre.

11

3 A herrnhutizmus fejlődésében a XIX. század elején általános megtorpanás észlelhető.

14

1 Ekkor tünt fel ennek az irányzatnak erőteljes támadója Schortau Henrik esperes, Lund másodlelkésze (1757—1825), ki a XVIII. század közepén nagy hatással működő Nohrborg Anders (1725—1767) lelki rokonaként a megváltás kérdésének szubjektív oldala felé sodródott, és az egészen részletes váltságrend iránt érdeklődött.

11

5 Kettejük közül Schartau még logikusabb és még emelkedettebb szellemű volt, mint Nohrborg. A misztika halvány nyomait sem lehet felfedezni náluk. Mind Schartau, ming Nohrborg igehirdetésében az etikai vonás domborodott ki.

11

6 Schartau vallásosságát a herrnhutizmussal szembeni állásfoglalása jellemzi, pedig fiatalkori ébredése után több évet töltött a nevezett mozgalomban. Hatására sokan elfordultak a herrnhuti színezetű vallásosságtól és hozzá csatlakoztak.

14

7 Ettől függetlenül a XIX. század kezdetén itt-ott még fellelhetők a herrnhutizmus képviselői. 1820 táján a herrnhutizmus utóvirágzását figyelhetjük meg.

11

8 1830 táján pedig a berrnhutizmusról, mint igazi népimozgalomról beszélhetünk.

11

9 A mozgalom terjesztői között sok tanítót, sőt nemes embert is találunk.

15

0 Ugyanakkor azonban a taozgalom ellenfelei is munkába álltak. Lelki és világi vezetők, ahol csak lehetett, akadályt gördítettek az áhítatos összejövetelek megtartása elé. A herrnhutizmus követői között Paterson megtalálta törekvéseinek végrehajtó személyeit, ill. eszközlőit. így pl. 1809-ben megalapították^ az Evangéliumi Társaságot Waetterdalil Johan herrnhutista lelkész ott11

3 Rodhe, i. m. KÄ 1906, 147. 154—157. 1. 11

1 Pleijel, Herrnhutismen i Sydsverige, 274. I. 11

5 Nohrborg, miután 1752-ben tanári oklevelet nyert, theológiai tanulmányokba kezdett. 1754-ben pappá szentelik és Stockholmban teljesít lelkészi szolgálatot, hol később létszámfelelti udvari-prédikátorrá lép elő. Nagy tisztelettel vették körül, hall gatói sorában egy-egy országgyűlési napok megnyitása alkalmával, mely mindig, — még ma is — istentisztelet kereteben történik, több püspököt is találunk. 11

6 Brandt, i. m. KÄ 1914, 339. 1. Schartau 1778-ban szerzett tanári oklevelet, 1780-ban pappá szentelik. 1785-ben Lund másodlelkésze, majd 1793ban a gyülekezet első lelkésze lesz. 11

7 Pleijel, i. m. 270. 272. 1. 11

8 „ 285. 1. I1

9Newman, i. m. I. 179. 1. 15

9 „ I. 199. 1. 31