Molnár Rudolf: A finn evangéliomi mozgalom előzményei és kialakulása (Budapest, 1948)

I. Fejezet. Egyetemes egyháztörténeti háttér

ébresztett fel. A felvilágosodás követői úgy vélték, hogy visszatértek Jézus egyszerű tanításához. De az, amit prédikáltak, gyakran nagyon is a a természetes értelem hétköznapisága volt, mellyel senkinek sem hasz-' náltak és senkit meg nem indítottak. Egyeseknek már nem \ olt szükségük erre, mások peclig nem kértek belőle. A felvilágosodás vallása nyilt moralizmus volt,

11

0 az evangélium számára igen kevés helyet adtak 111 Az újabb kutatás igyekezett a felvilágosodás jó oldalait meglátni. Érdeméül említik, hogy hangsúlyozta a vallásos gyakorlati természetét és a keresztyén erkölcs józan és egyszerű oldalát. IIa azonban a valóságosnál nagyobbra értékelnénk, félreértésekre vezetne. Ennek az időnek prédikációi, gyakorlati teológiája, valamint időszaki lapjai fényesen bizonyítják a vallásos eszközök bámülatos szegénységét és az azokban megmutatkozó lélektelenséget.

11

2 Különböző oldalról igyekeztek pótolni a felvilágosodás korának ürességét valamilyen mélyebb irányzattal. A német idealizmus klasszikus irányú törekvéseivel a humanitás eszménye felé irányította figyelmét, és a keresztyén lekiséget az etikai energiával igyekezett egyesíteni. A német idealizmusra építő romantika gazdagabb és gyümölcsözőbb volt a klasszicizmusnál. A klasszicizmus követői nagyobbára a pogányságban kötöttek ki. A romantika legalább segítette az érzelem, a képzelet és a szépérzék felszabadulását az értelem rabszolgaságából. De a képzelet szó és cselekedet útján megvalósuló határtalan joga lépett előtérbe, s lett később a racionalista felvilágosodás legádázabb ellensége Ami csodálatos, titokzatos, váratlan és változatos volt, az töltötte el és fogta meg az emberek lelkét. A romantika valóban valami mélyebb, történetibb és vallásosabb életfelfogás éléréschez adta meg a lökést. Ezt az esztétikus vallásosságot azonban elsősorban a végtelenség utáni vágy jellemezte. Nem volt egységes az egyházhoz és a keresztyén hithez való viszonyában. Néha a magas-egyházi szellem, máskor az orthodoxia hatását figyelhetjük meg benne, néha pedig a katolicizmussal való szoros egység jellemezte. Volt idő, mikor az egyházi liberalizmus és teológia krízisébe vezetett, gyakran pedig a panteisztikus misztikában vagy, egyenesen a keresztyén hit gyűlöletében robbant ki. Néha még az erkölcstelen irodalom területére is eltévelyedett.

11

5 Azok csoportjából, kik valamilyen módon igyekeztek a felvilágosodás vallásosságát javítani, nem szabad kifelejteni Schleicrmachert. Működésének egy időben igen nagy jelentőséget tulajdonítottak. Hatását Finnországban is megfigyelhetjük. A felvilágosodás moralizmusával szemben hangsúlyozta a vallás önállóságát. A hit szerinte egyedül és kizárólag az érzéstől függött. Semmiféle ú. n. természetes vallásosságot el nem fogadott. Minden vallás -— felfogása szerint — történelmi 11

0 Seeberg. Die Kirche Deutschlands im XIX. Jahrhundert, 17. 1. 11

1 Aulen,

1 i. m. 317. 1. 11

2 Seeberg, i. m. 17. I. 11

3 Brandt, i. m. KÄ 1911, 337. 1. v. ö. flolmqvist, i. m. III. 8. 1. Lund, i. m. II. 619. III 5. 1. 25