Molnár Rudolf: A finn evangéliomi mozgalom előzményei és kialakulása (Budapest, 1948)

I. Fejezet. Egyetemes egyháztörténeti háttér

A lelki-papság a különböző összejöveteleken valósult meg a gyakorlatban. Ezeket az összejöveteleket a hivatalos igehirdetési alkalmakon kívül rendezték. Ezekben, az ú. n. konventikulumokban az egyes keresztyéneknek alkalmuk volt arra, hogy nehézségeiket elbeszéljék és így a laikus testvérektől is segítséget nyerjenek.

5 Az ilyen összejöveteleken nemcsak a már megtérteket volt lehetséges gondozni, hanem a meg nem térteket is felébreszthették. Spener e kisebb igehirdetési alkalmakat használta fel eszközül a nagyobb cél megvalósításához. A másik nagy pietista vezérnél, Franckertúl e kisebb közösségi alkalmak már egyenesen céllá lettek.

6 A Spener tervezetében fellelhető lelkészképzésre irányuló reformtörekvést Francke abba az irányba fejlesztette, hogy a teológiai kutatás egyre inkább biblia-kutatássá vált.

7 Pietista körökben Spener példájára a levelezést használták fel a lelki gondozás eszközéül. A levél bevezetésének liturgikus formája volt. Az ilyen stílus mintegy pecsétje lett e leveleknek.

3 így maguk a munkamódszerek és szokások, melyek mását a finn ébredési mozgalmakban is megtaláljuk, az orthodoxia alapján álló egyházi élet gyakorlati oldalát kívánták szolgálni. De mit figyelhetünk meg a tanítás tartalmát illetően? Spener igyekezett a lehetőség szerint az orothodoxia alapján maradni, de még így sem tudta elkerülni a perfekcionizmusra törekvő veszélyes próbálkozásokat.

9 Bár állította hogy a gyermekkeresztségbeu újjászületés történik, — mint hirdette — az hiábavalóvá is válhatik, ezért a megtérésen keresztül kell megújítani. A megigazulást valóban nem szabad összekeverni a megszentelődéssel, de másfelől a hitrejutás feltétele a bűn ismerete. A bűntudat gyötrelme nem szükségszerűen kell, hogy mindenkinél ugyanolyan formában jelentkezzék, de a hithez hozzátartozik a bűntől való elfordulás, s így a inegszentelődés összekeveredik a megigazulással. Spener állította, hogy az újjászületett ember számára lehetséges az Isten parancsainak való engedelmeskedés, ha ez nem is jelenti a törvény betöltését. Az önmegtagadásból származó jó cselekedetek bizonyságai a kegyelmi állapotnak.

1

0 Francke mindenkitől megkövetelte az ugyanolyan mérvű bűnbánattal együttjáró küzdelmet, mint az ő bűnbánata és küzdelme volt, de megengedte a küzdőnek, hogy ha magát megpróbálva az imádkozáson keresztül eljutott a Legszentebbhez, megvigasztalódjék Isten kegyelme és hűsége által. Módszere azt a benyomást kelti, mintha az újjá nem született ember a bűnbánat gyakorlása által megszerezhetné a megtérést és imádságával elnyerhetné Isten Szent Lelkét.

1

1 »Ritsehl, i. m II 142. 1. « „II. 267. 1. 7 „II. 255—257. 1. 9 „ II. 215—218. 1. 9 Ruuth, Pietismin luonteesta ja merk itykseslä. TA 1905, 321. 1. ι»Ritsehl, i. m. II. 103—116. 1. 1

1 „ II. 258. 1 10