Kovács Sándor: Luther a wormsi gyűlésen (Budapest, 1922)

10 I>

R. KOVÁCS SÁNDOR ellenségével, akit annak idején a német korona legméltóbb jelöltjeként ajánlott a rendeknek. A császár egyik tanácsosa határozott, kertelésnélküli nyilatkozatot követelt Aleander legátustól a francia szövetségről Luther elítélése fejében. Ily körülmények közt született meg Luther megidézése és utóbb, amidőn a pápa a francia szövetséget felbontotta, a birodalmi átok. Szerencsére az Isten igéjének ügye, a lelkiismereti szabadság és haladás győzelme nem függ udvari cselszövésektől és diplomáciai sakkhúzásoktól. Az igazságkeresés ösztöne mélyen gyökerezik a tiszta és becsületes életre szomjazó népmilliók lelkében s onnan csak az emberi nem tökéletes elsatnyulása vagy végenyészete irthatná ki. A császár megbízólevele 1521 márc. 6-án kelt és hangja egyáltalán nem volt ellenséges indulatú. Birodalmi heroldot küldtek Lutherért, kíséretet rendeltek melléje, gondoskodtak oltalmáról s bár akadtak, akik a megjelenésről le akarták beszélni, április 2-án húsvét keddjén két hü barátjával elindult Wittenbergből. Útja Thiiring'án át egész Wormsig valóságos diadalút; amerre elhaladt, a nép naiv lelkesedéssel özönlött eléje, hogy a lelkétől lelkezett vezért, sebei megértőjét, boldogan hallgatott prófétáját köszöntse. Városról városra harangzúgás fogadta, útján száz- és százezernyi szív áldása, imádsága követte. Rémhírekkel riasztották, kór gyötörte, — betegen utazott tovább. Sem papi csel, sem baráti tanács nem bírta útján megállítani vagy visszatéríteni. „Az Ur hiv, amikor a császár hív

u. Útközben írt levelei tükrözik bátorságát, amelyeknek forrását évtizedek múlva, hajlott korában is Istenbe vetett reményében találta meg. „Él Krisztus és bevonulok Wormsba a pokol minden kapujának s a levegő minden hatalmasságának ellenére nHa annyi ördög lenne is Wormsbari, mint cserép a háztetőkön, mégis bemennék." „Es ha akkora tüzet raknának is Wittenberg és Worms között, hogy lángja az