Kovács Sándor: Luther a wormsi gyűlésen (Budapest, 1922)

LUTHER A WORMS! GYŰLÉSEN 11 eget csapkodná, mivel hívtak, elmegyek az Úr nevében, a Behernóthnak szájába, nagy fogai közé lépek és a Krisztusról ott is vallást teszek, azután cselekedjék, ahogy jónak látja

Í

L. Útja közben többször prédikált, hogy ezzel is nyilvánvalóvá tegye, nem vádlottképen, ítéletre megy Wormsba, hanem bizonyságot tenni Krisztusról s az Ige erejéről. Apr. 16-án érkezett meg lelkesült híveitől követve, oly érdeklődés és hódolat közepett, hogy a pápai követ bosszankodva írta jelentésében : „Még megérem, azt beszélik majd felöle, hogy csodákat tesz

u. Másnap, ápr. 17-én, d. u. 4 órakor jelent meg először a gyűlés színe előtt, ahol a trieri érsek kancellárja két kérdést intézett hozzá. Az első: elismeri-e az asztalra helyezett iratokat és könyveket saját műveinek. Miután a könyvek címeit felsorolták, valamennyit elismerte: egyetlen egyet sem tagadott meg. A második kérdés: hajlandó-e kárhoztatni e könyvek tartalmát vagy sem? — meglepte Luthert. Ő szabad vitatkozásra, érvek és bizonyítékok csatájára készült és a rideg hatalmi szó meredt eléje. Sic volo, sic jubeo. Átérezte roppant helyzetét és felelősségét. Mivel könyveiben a hit dolgáról, lelki üdvösségről van szó, amelyet komoly vizsgálat és megfontolás nélkül sem nem védhet, sem meg nem tagadhat, időt kért a meggondolásra. Egynapi haladékot engedtek. Másnap, ápr. 18-án délután hat órakor újra a gyűlés elé szólították s ismételték előtte a tegnapi kérdést. Luther hosszabb beszéddel igazolta magát, amelynek szerény, illedelmes hangján határozott akarat, állhatatos és törhetetlen lélek szólt a jelenlevőkhöz. Ismertette, osztályozta könyveit, amelyeknek tartalma Isten igéjén alapszik. Kijelentette, hogy nem tagadhat meg. nem ítélhet el, nem kárhoztathat semmit, mert azzal csak a lelki zsarnokság erejét növelné és az istentelenséget fokozná. Álljanak vele vitába, győzzék meg a prófétai és apostoli iratokkal, magával az evangyéliommal. Ha meggyőzik tévelygéséről, ő maga veti