Kovács Sándor: Luther a wormsi gyűlésen (Budapest, 1922)

LUTHER A W0RM81 GYÜLÉ8KN 9 ddst nem. Meghátrálni nem akarok, megtagadni valamit még kevésbbé. Mert sem az egyiket, sem a másikat nem tehetném a, hitnek és sokak üdvösségének kára nélkül. Uram Jézusom engem úgy segéljen." Ε fogadását három hónap múlva megismétli, mert úgy látta, hogy híveit csüggedés szállta meg, amikor híre kelt, mely tételeinek kárhoztatását követelik tőle. „Csak ne aggódjál, nem fogok semmit megtagadni abból, amit hirdettem. Azt felelem Károly császárnak, lia pusztán hitem megtagadása végett idéztek meg, akár el se menjek, akkor már hazajöttem, mert hiszen elveim kárhoztatását itt is elvégezhetném. De ha aztán újra hívna, hogy megölessen és ezen feleletemért engem a* birodalom ellenségének nyilvánítana, akkor elmegyek. Nem fogok megfutni, ha Krisztus segít és nem hagyom cserben Isten igéjét. Biztosra veszem, hogy azok a vérebek nem nyugosznak addig, míg meg nem öltek. De legyen meg Isten akaratja." A birodalmi gyűlés Luther megidézése tárgyában két pártra szakadt. Kétségtelenül akadtak a rendek közt a reformációnak titkos hívei, akik Luther tanítását helyeselték, de még nem mertek nyíltan színt vallani, viszont érezték, hogy elnémítása a keresztyénség újabb sülyedését és a németség nemzeti jövőjének alkonyba borulását jelenti. Ok az íigy pártatlan megvizsgálását követelték és nyilvános vitát a birodalom rendjeinek színe előtt. Ez már a reformáció és renaissance szelleme, mely a szabad tudományos vizsgálatot sarkalatos alapelv gyanánt hirdette. A pápa legatusa, Aleander azt vitatta, hogy nincsen szükség az ügy újabb vizsgálatára; a pápa, mint egyedül illetékes tényező, végérvényesen döntött Luther tanításáról s az átokbullát az állami hatalomnak minden habozás és késlekedés nélkül egyszerűen végre kell hajtania. A döntést jó sokáig politikai szempontok késleltették. Híre járt, hogy a pápa titokban szövetséget kötött a francia királylyal, a Habsburg-ház engesztelhetetlen