Kovács Sándor: Luther a wormsi gyűlésen (Budapest, 1922)

8 I>R. KOVÁCS SÁNDOR akár betegen is elmegyek, ha egészségesen nem mehetnék. Még ha erőszakkal fordulnának is ellenem, ami pedig valószínű, mert hiszen aligha azért hivatnak, hogy felvilágosítsanak, dolgomat Istenre kell bíznom. Mert ugyanaz az Tsten él és uralkodik, aki a három férfiút a babyloni király tüzes kemencéjében megmentette. De ha nem akar megmenteni, csekélység az én szegény személyem a Krisztushoz képest, akit a legnagyobb gyalázattal, mindenki megbotránkozására és sokaknak vesztére megöltek. Itt nem szabad gondolni veszedelemre, nem szabad nézni menekülés után, ellenkezőleg, csak arra az egyre kell törekednünk, hogy az evangyéliom, "lia már egyszer hozzá kezdtünk, az istenteleneknek gúny tárgyául ne szolgáljon, s alkalmat ne adjunk ellenségeinknek a dicsekedésre, hogy nem merünk helytállni azért, amit hirdettünk, hogy sajnáljuk érte vérünket ontani. Ettől a mi gyávaságunktól és ettől az ő büszkélkedésüktől óvjon meg Krisztus az ő irgalmasságával. „De még ha úgy kellene is történnie, hogy e világ fejedelmei és királyai egybegyülekezzenek és népeikkel egyetemben feltámadjanak az Ur és az ő Krisztusa ellen, a II. Zsoltár szerint boldogok azok, akik ő benne bíznak. Az Isten ki fogja nevetni és meg fogja csúfolni őket. Semmiesetre sem a mi dolgunk eldönteni, vájjon életemből vagy halálomból hír am lik-e több vagy kevesebb haszon az evangyéliomra és a közjóra. Az Isten igazsága a megbotránkozásnak kősziklája, mely letétetett sokaknak romlására és feltámadására. " „A mi egyedüli gondunk és kötelességünk most csak az lehet, hogy kérjük Istent, hogy Károly császár az ő uralmának kezdetét sem az én véremmel, sem máséval ,az istentelenség védelmében be ne mocskolja. De legyen meg Isten akaratja!" „íme, látod lelkemet és elhatározásomat. Mindent feltehetsz rólam, csak a meghátrálást vagy megtaga-