Kovács Sándor: Luther a wormsi gyűlésen (Budapest, 1922)

I,ÜTHER A W0KM8I GYÜIiÉSKN i azon, hogy az Úr hiv engem, a mikor a császár hív

1··. A háttérben a római pápa, egész lelki hatalmával, értékes barát vagy veszélyes ellenség aszerint, ahogy a császár az eretnek hírbe mártott Luthert iildözi-e vagy pártját fogja. Ott ülnek a rendek közt a szomszédos magyar királyság követei; azé az országé, mely a keresztyénség szakadatlanul vérző előörseképen századok óta élet-haláltusát vív a törökkel s a keresztyén világ bontatlan egységétől reméli a fenyegető végveszély elhárulását. Egész Európa szeme Worms felé fordul e pillanatban s döntő határozatokat vár a keresztyénség sorsáról. Ez a fényes gyülekezet lm'ja *és várja Luthert számadásra ; az egyszerű, lelke mélyéig vallásos szerzetest, az erősmeggyőződésü oktatót, a kinek ajkán a kor lelke, fájdalma és vágya szólalt meg. A kik vele éreznek, rokon érzésű útitárs barátok, üdvösség sóvárgó szegények, igazságkereső lelkek a gyűlés elé nem kísérhetik ; utcákon, mezőkön, alacsony házfedelek meghitt rejtekéin imádkoznak érte. A császár és rendek, legátusok színe előtt emberi észjárás szerint szövetségesek és erőtartalék nélkül áll. De lelkében ott virraszt vele sziklahite: „Te jössz énreám fegyverrel, dárdával és paizszsal, én pedig megyek ellened a Seregek Urának nevével". Luther hite és lelki bátorsága egy pillanatra sem ingadozott. Elhatá: rozása már megérett 1920 decemberében, a mikor megidézésének gondolata a tanácskozás során elsőízben felbukkant, de meghívása felől még nem döntött a császár. Ezt bizonyítja Spalatin barátjához írt levele, mely prófétai elszántságot, de egyúttal lelki pás/torhoz illő nyugalmat és törhetetlen lelkesedést tükröz. Valamennyi tulajdonság oly hősök jellemvonása, akik az isteni akarat parancsoló erejét érzik lelkiismeretükben, mert e nélkül új kor nem születhetik soha. „Én, ha megidéznek, amennyiben ez tőlem függ,