Kovács Sándor: Luther a wormsi gyűlésen (Budapest, 1922)

6 I>

R. KOVÁCS SÁNDOR események törvényszerű fejleménye s a később következők magva és kiindulópontja. Magaslat, ahonnan hátra és előre, múltba és jövőbe látni. Carlyle egyenesen az újkori történelem születése napjának nevezi. Voltak a reformációnak s magának Luthernek utóbb is nehéz, válságos időszakai, a midőn hajóját elmeriilés fenyegette, de a küzdő erők aránytalansága sohasem látszott oly félelmesnek, a győzelem sem oly fölemelőnek, mint a wormsi birodalmi gyűlésen. A színtér és alkalom méltó keretül szolgált e nagy történelmi eseményhez. A germán ősmondák szülőföldjén és szent folyama mellett, a német szorgalom és műveltség egyik klasszikus fészkében a legrégibb, legdicsőségesebb keresztyén birodalom fejedelmei és rendjei gyűltek egybe, hogy először hódoljanak ifjú császáruknak, megerősítsék a százados hűségkötést. Koronája az összes európai uralkodók titkos álma és erőfeszítéseinek sóvárgott versenybére. A birodalom feje, egységének fölkent képviselője, a ki örökölte a régi római és frank császárok hagyományos szent méltóságát, V. Károly, az akkor ismert földkerekség leghatalmasabb uralkodója, akinek birodalmában a nap soha le nem nyugodott ; a német korona mellett viseli Spanyolországét, Németalföldét, Nápolyét; öt uralják a fölfedezett új világ leggazdagabb aranymezői. Hadi gályái, mint egy győzhetetlen hatalom akaratának hírmondói szünetlen őrt járnak a középtengeren s Atlanti óceánon. Tántoríthatatlan szövetségesek állják körül trónját és sorakoznak zászlai alá, ha háborúba indul. Tudósok híresztelik, írók, művészek vetélkedve magasztalják uralkodói erényeit; ősi jogú választófejedelmek jobbágyi alázattal szolgálnak személye körül. Övé e világ teljes dicsősége, hatalma, szépsége: övé a legfélelmesebb, egyúttal legengedelmesebb fegyveres erő: Őt szolgálja a százados hagyományszentelte intézmények rendje és ereje. Tekintélye oly feltétlen, oly szent, hogy maga Luther is azt írja: „Nem lehet kételkedni