Kovács Sándor: Luther a wormsi gyűlésen (Budapest, 1922)
4 I> R. KOVÁCS SÁNDOR hely külsőleg két varos és egy középkori vár, Wittenberg, Worms, Wartburg, de valósággal a íiémet nemzet lelke, mely akkor az emberi nem közlelkét jelenti s egyetemes törekvéseit képviseli. Az egész drámai életfolyamaton uralkodik egyetlen felséges nagy cél felé haladás; kitérései, epizódjai, hullámzásai, tömegjelenetei egytől-egyig e célt szolgálják. S amint élesebbé, elszántabbá, engesztelhetetlenebbé válik a szembenálló világerők mérkőzése, magasabbra tornyosulnak az akadályhullámok, azon arányban nő a hős ereje, hűsége, odaadása lelke eszményéhez; végre egészen vallási hőssé, reformátorrá, az isteni akarat követévé tisztid és dicsőül, hüvelyévé Isten országának, a melynek minden földi válság salakjából ki kell ragyognia. Áhítattal csodáljuk a mindenható intéző kezet, mely e jelentős eseménynek, új élettámadásnak és eszményszületésnek oly szép és megható történelmi keretet adott, hogy szépségét csak a betlehemi ég hajdani tündöklése és angyali zengzete múlja fölül. Az első jelenet a wittenbergi 95 tétel fölszegezése a vártemplom ajtajára amaz emlékezetes őszi reggelen, 1517 október 31-én. Luther az általános álomkórverte társadalomban, mint felébredt keresztyén kiáltja ki a világba az egyéni vallási életnek teljes és feltétlen függetlenségét minden emberi elmetákolta nyűggel és szellemi kalodával szemben. Végigszenvedett lelki élmények megérlelt gyümölcseként tudákos theologusok, a theologiai fogalmak és formulák útvesztőjében eltévedt népezrek álmélkodására rendületlenül hiszi és hirdeti, hogy a bűnbánatba és hitbe öltözött lélek szabad bizalommal közeledhetik mennyei atyja megbocsátó karjai felé s hogy oda befogadtassék, bűnbánaton és hiten kívül nincsen semmire szüksége. A második jelenet a wittenbergi Elster-kapunál zajlik le, nagy nyilvánosság előtt, az egész egyetem s tengernyi nép jelenlétében, 1520 december 10-én. Máglyát rakat és imádság után elégeti az átokhirdető bullát,