Kovács Sándor: Luther a wormsi gyűlésen (Budapest, 1922)
12 I> R. KOVÁCS SÁNDOR tűzre könyveit, hamvadjanak el végkép, mint tévedésének szom rú emlékei. Ε válaszszal nem elégedtek meg. Felhívták, hogy kereken nyilatkoztassa ki: megtagadja-e könyveit? Kárhoztatja-e tanítását ? Erre a felhívásra Luther habozás nélkiil, bátor hangon mondta el válaszát, melynek határozottsága mondatról mondatra keményedett és végül százados életű szállóigévé acélosult kijelentésben érte el zenitjét. 1 „Mivel császári felséged és uraságtok kerek, határozott választ kíván, íme szarvatlan és fogatlan válaszom. Mivel én sem a pápáknak, som a zsinatoknak nem hiszek, mert nyilvánvaló, hogy gyakran tévedtek és egymást cáfolták; minthogy kötnek kiadott irataim és lelkiismeretem az Isten igéjének foglya: amíg csak az írások bizonyságával vagy világos észokokkal meg nem győznek, semmit meg nem tagadok, nem tudok és nem akarok, mert sem nem bátorságos, sem nem becsületes dolog a lelkiismerettel szembeszállni. Itt állok, máskép nem tehetek. Isten engem úgy segéljen /" Ez a válasz, amelyet az idő minden szabadságtörekvés evangéliumává és hites symbolumává avatott, eldöntötte a kérdés lényegét. Ε vallástétel a wormsi gyűlésnek századokra szóló történelmi jelentőséget ad s már akkor megbűvölte a romlatlan és érdektelen, elfogulatlan lelkeket. A később következő bizottsági tárgyalások Luther győzelmét még fényesebbé s az ellenfél kudarcát még nyilvánvalóbbá tették, amelyet csak a birodalmi átok kihirdetése enyhített. Mi volt a kérdés lényege ? Két életelv, két történelmi törekvés áll egymással szemben kibékíthetetlen küzdőfél gyanánt. Egyik oldalon a pápai hatalom követelése, mely szerint hit· dolgában végérvényesen ítél, Isten igéjétől függetlenül nyilváníthat valamely tanítást igaz hitnek vagy eretnekségnek. A hivőnek egyetlen kötelessége a feltétlen meghajolás. Ε tannal Luther 1 Ε válasz szövege több változatban maradt fenn. Azt a változatot választottam, mely előttem a leghitelesebbnek látszott.
