Kovács Sándor: Luther a wormsi gyűlésen (Budapest, 1922)
LUTHER A WORM S! GYŰLÉSEN 13 szembeszegezi az egyén vallási életének feltétlen függetlenségét, korlátlan felségjogát és souverainitását, melynek egyetlen törvénye, szabályozó tekintélye Isten igéje, Krisztus evangyélioma. Minden hivő keresztyén önmagának papja és lelkipásztora, szabadon meríthet lelke számára az élet forrásából. Egyik oldalon a világi hatalom illetéktelen, jogtalan beavatkozása a lelkiismeret életébe, elkobozhatatlan jogaiba, a hit világába, a kárhozatos területi elv alapján, amelyet XIV. Lajos fianoia király uralkodói rendszere abban a szállóigében élezett ki: „Egy király, egy törvény, egy hit". Luther helytállása örök tiltakozás a hatalmi törekvések e tébolya ellen. „Nem bátorságos, nem becsületes dolog a lelkiismerettel szembeszállni". „Mindent kívánhat tőlem a császári felség és birodalom, vagyont, életet, halált, dicsőséget és gyalázatot, mindezt elszenvedem, nem kötök ki magamnak semmi mást, csak az Isten igéjét, hogy azt szabadon hirdethessem és vallhassam 1 1. Ε megváltott keresztyénhez illő fenséges nyilatkozatot gyönyörűen egészíti ki az ő legsajátabb egyéni hitvallásának, a Schmalkaldi cikkeknek befejező mondata: „Ezek azok a cikkek, melyek mellett meg kell állanom és megállok mindhalálig, ha Isten is úgy akarja. Ezeken nem változtathatok semmit, ezekből nem engedhetek. Ha valaki változtatni vagy engedni akar, végezze el Istennel és cselekedjék lelkiismerete szerintMíg Luther korában minden európai országban széltire lobogtak a máglyák, ahová a gyűlölet és elvakultság az ellennézetűeket hurcolta azzal a balga hittel, hogy istentiszteletet végez, — Luther a lelkiismeret szabadságát minden keresztyén, minden gondolkodó lélek számára követeli. „ J. mi fegyvereinknem testi fegyverek." Az igazi szabadsághőst nem esnpán az jellemzi, hogy a maga meggyőződéséért szenvedni és ha kell, meghalni tud. hanem az a tulajdonság is, hogy embertársa nyügtelen lelki szabadságát épp oly közkincsnek tartja, mint saját magáét,
