Kovács Sándor: A magyar evangélikusság föld- és néprajzáról (Sopron, 1930)

20 A területváltozások több tényezőtől függnek. Az egyik tényező a hívek tömeges áttérése, mely a gyülekezetek számát megritkítja s néha egész vidékek vallási jellegét megváltoztatja. A második a népvándorlás, mely gazdasági és vallási okokból eredhet. A harmadik a népszaporaság arányszáma, mely szintén módosíthatja az egyes vidékek hitfelekezeti viszonyait és helyzetképét. Végül számba kell venni, mint irányító tényezőt az állami törvényt, mely a házasságnak és a gyermekek vallásának szabályozásával valamely egyház híveinek szaporodását elősegítheti vagy gátolhatja. Tömeges áttérésről csak a magyar protestantismus első századaiban lehet szó. A XVI. században, amikor a reformáció, mint a keresztyénségnek az új időkkivánta modern formája tűnt föl s nem csupán belső értékével, hanem modernségével is hódított, az áttérések a protestantismus javára történtek és pedig akkora sikerrel, hogy a már időnként megindult üldözés dacára a pápai legátusnak egy 1603-iki jelentése szerint a királyi Magyarország területén, a szerzeteseket is beleszámítva, nem volt több 300 római katholikus papi személynél és ezer eretnek esett minden igaz hitüre. A XVI. században a területváltozások 1550 60. után, amely tájon még az Ágostai Hitvallás bírta a protestáns terület aránytalan nagy részét, a különböző protestáns egyházak, ágostai és helvét hitvallásuak, unitáriusok határkérdései voltak. A protestantisinuson belül a határok végleges megszilárdulása az 1600-as évek kezdetére tehető. A XVII. század első tizedétől fogva kezdődnek a visszatérések, részint a földesúri jog, részint állami intézkedés, törvény vagy rendelet alapján. A XVII. században 1681-ig jobbára bár törvényes alap nélkül, sőt törvény ellenére a földesúri jog, az 1681. évi soproni országgyűlés óta állami törvény (XXV. és XXVI. t. c.) és királyi explanatiók, resolutiók alapján. Az articularis helyek és a lelkiismeretre is kiterjedő földesúri jog törvénybe iktatása felcsapta a sorompót a kíméletlen üldözés előtt. Az articularis helyekről szóló törvényt úgy magyarázták, hogy egy-egy vármegyében csupán a két törvénybe iktatott helyen van templomhoz joguk, holott eredetileg e 2 2 templomot az elvett templomok helyett engedélyezték s az 1680-ig el nem vett templomok szabad-