Kovács Sándor: A magyar evangélikusság föld- és néprajzáról (Sopron, 1930)
21 sáigát meghagyták. Ez intézkedés súlya főkép a nyugati határszél evangélikusaira nehezedett s annyi gyülekezetünk pusztult el erőszak következtében, hogy 1734-re, amikor az új kerületek szervezkedtek, egy-egy kerületnek átlagban 20—25 anyagyülekezete maradt. A többit elnyelte az ellenséges ár. Csupán II. József és II. Lipót hozott enyhülést és adta meg az élet szabadságát. A népesség vándorlása kétféle. Az egyik a belföldi, amikor a hitüldözés és gazdasági okok, a megélhetés nehézségei helyváltoztatásra kényszerítik a lakosságot. Ez történt a XVIII. században, amikor a felföldről egész rajok ereszkedtek alá az Alföld törökhagyta vidékeire. A XVI. században az Alföld népe ritkult meg, mert a lakosság a török pusztítás elől a felvidékre húzódott; kétszázad múlva megmozdult a felvidék s újra birtokba vette az alföldet. Békésben 1715-ben összesen 2100 lelket irtak össze s e termékeny földön az új telepesek teremtettek virágzó életet. De történt költözés egyes dunántúli vidékekre is, leginkább Nyitra vidékéről, magyarok, tótok vegyest. Szórványosan a XIX. században is előfordult ily költözés, Győr megyéből Fejérbe, Fejérből, Veszprémből, Komáromból Baranyába és Szlavóniába, Szerémségbe. A XVIII. században az elgyérúlt lakosság pótlására Németországból nagy arányú bevándorlás indult meg, főkép Wúrttembergből, Hessenből, a Rajna vidékéről. A bevándorlók a temesi bánságban, a Bácskában (részben Pest megyében) Tolnában s Baranyában telepedtek meg. A telepesek vallásukat szabadon gyakorolhatták, beleélték magukat az új viszonyokba, megszerették a földet, mely kezök munkájától, szorgalmuktól új virágzásnak indull. A XIX. században Lengyelország felől indult meg a gorálok és más szláv törzsek beszivárgása, mely leginkább a szepességi német evang. elemet szorongatta; elfoglalta lassanként földjét és tovább vándorlásra, elszéledésre kényszerítette. A szepesi városok intelligentiája az ország nagy városaiba vándorolt, hivatalt vállalt s ősi örökét idegeneknek engedte át. A szepesi evangélikusok száma száz év alatt felényire csökkent, bár ebben része van az 1790/91. 26. t. c. azon szakaszának is, mely a vegyes házasságból eredt gyermekek vallásáról intézkedik. A XV. századi csehhuszita megszállás után itt rekedt néptöredékek, a XVII.
