Kovács Sándor: A magyar evangélikusság föld- és néprajzáról (Sopron, 1930)

15 meg vele, akinek a Habsburgház nem lehetett eléggé hálás. Az arisztokrata családok közt saját koruk nemzedéke rendi fokozatot állapított meg, amit a következő emberöltők rendszerint megerősítettek és jóvá hagytak. Az első sor a nádori, koronaőri, zászlósúri, nádorjelölteket termő családok rendje: a Báthoryak, Perényiek, Nádasdyak, Thurzók, Illésházyak, Forgáchok, Révayak, Thökölyek, Széchyek, Ostrosithok, Zayak, Zrínyiek, Batthyányiak, a Homonnai Drugethek, Bethlenek, Rákóczyak, általában az erdélyi fejedelmi családok, Barcsayak, Kemények, Rédeyek. Ε családok azonban a XVII. század végéig, legkésőbb a XVIII. század első negyedéig vagy kihaltak, vagy katholikusokká lettek az erdélyiek kivételével. Evangelikus részen egyedül a Zay család egyik ága maradt meg, az if jabbik ág, amelynek azonban korán magva veszett, katholikussá lett s a Kollonics nevet vette fel. A második csoportba tartoznak az udvari méltóságok, kerületi kapitányok családjai: a Mágócsyak, Dersffyek, Kollonitsok, Pelrőczyek, Dobók, Lónvayak. A harmadik csoportot a köznemességből mágnássorba emelkedett főnemesek alkotják; a fölemelkedés útja az országos érdem vagy pedig vagyonszerzés. Bár e rangemelés a magyar történelem folyamán sohasem szünetelt, a renaissanoe kora óta a Habsburg királyok idejében lett nagyobb arányúvá. A XVII. század második felében már a köznemesség érzi, hogy az eddig egységes nemességben szakadás támadt. Ε köztudatnak ad hangot Gaude, az Actio C u r i ο s a dévaj köznemes alakja, e gúnyolódásával: «én nem tehetem magamat Nagyságod mellé, inert Nagyságod nem e m b e r, hanem ú r. A Badvánszkvak, Prónayak, Ambrózyak, Podmaniczkyak, Ivánkák a köznemesi sorból különböző időkben emelkedtek a főrangúak sorába. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a magyar régi nemesi családok egy része grófi, bárói cím nélkül is akkora tiszteletben részesült, mint a főnemesek és házasságkötés esetén egyenlő rangúnak tekintették, p. o. a Badvánszkv, Ostffy, Radó, Vidos, Szentiványi, Péchy családokat, Szemeréket, Kendéket stb. A Radvánszky-családnak régisége, kipróbált hazafisága, a vértanú és üldözött családtagok sorozata az evang. egyházban szinte kiváltságos helyet biztosított. A negyedik csoportba a katonai és tisztviselői arisztokraták tartoztak,