Kovács Sándor: A magyar evangélikusság föld- és néprajzáról (Sopron, 1930)

16 jobbára idegenek, akik azonban hamar beolvadtak a nemzeti szellemű nemességbe, jobbára szívvel-lélekkel magyarokká lettek s hű evangélikusok maradtak. Ide tartoznak a Hellenbachok, akik idegen eredetű létükre Rákóczy Ferenchez csatlakoztak és a nemzeti ügynek nagy szolgálatot tettek. Jelentékeny érdemeket szerzett a sziléziai Calisch (Calisius) család, amelyre rászállt a Petrőczyek vagyonának jórésze; a Stainlein, Zedtwitz, Blankenstein, Lakos s a legújabb korban Edelsheim -Gyulay-család katonai érdemek, a Jeszenák-család a közszolgálat terén szerzett érdemek révén emelkedett a főnemesek sorába. Az ő nevőket külön kiemeljük, mert a rangemelésért hitüket nem áldozták fel; akik vallásváltoztatás árán jutottak a magasba, azoknak száma nagyobb, de felsorolásuk nem illik e dolgozat keretébe. A főnemes is, köznemes is, ha nagyobb birtoka volt, a XVII. század végéig, mint örökös patrónus szerepelt az egyházban, gyakorolta jogait, viselte felelőssége terhét. A XVIII. századtól fogva a patronatus átalakult felügyelői intézménnyé; ez átalakulást a közszokás szentesítette s inkább célszerűségből, mint jogtiszteletből, lassanként a kormány is elismerte. Minden nemesi család védelmébe vett egy-két gyülekezetet s nemesi jogával, mint egy paizszsal betakarta. A Zayak Trencsénben Zay-Ugróczot, Podluzsánvt, Ksinnát, Szlatinát s később Felső-Ozort, a Prónayak Ácsát és Csővárt, a Podmaniczkyak Aszódot, TiszaFöldvárt, Rákos-Keresztúrt s így tovább. Minden articularis hely rendszerint egy-egy vagy több nemesi család oltalmazó szárnya alatt húzódott meg. Nemes-Dömölkön a Vidos, Berzsenyi, Káldy, Ostffy, Radó-család, NemesCsoón a Weöres-család, Vadosfán, Nemeskéren, Szelezsényben, Isztebnén a közbirtokosság, Zay-Ugróczon a Zayak, Osztrolukán az Osztroluczkyak, Garamszegen a Géczyek, Palugyán a Palugyayak, Kosztolánvban a Kosztolányiak, Taportzon a Görgeyek voltak az articularis helyek természetes oltalmazol és vezérei. Az articularis eklézsiák, de egyéb nemes falvak is általában nemes származású papot kerestek, hogy ezzel is emeljék a gyülekezet rangját, jogi védelmét. A nemes pap nagy hamar beleolvadt a «famíliába», ahogy néhol a nemesi közbirtokosságot nevezték; ily helyen a stólának inkább ajándék- vagy emlék-jellege