Kovács Sándor: Madách történetszemlélete (Pécs, 1940)

6 dül él az első emberpár a földön, édes gondtalansággal a paradicsom ligeteiben és bízó reménységgel hajlékot építve önmagának, barázdát szántva a jövendőnek a paradicsom sövényén kívül, az álomképsorozat végén is egyedül áll, magára maradva, a végtelen jégmezőkön, a puszta megélhetés gondhalmaza alá roskadva. Mintha örök intéssé csontosítaná a félelmes gondolatot: „por voltál, por vagy és porrá leszel". Az álomsorozat történelmi része három színpárból áll s fölépítésük azonos. A két szín közül az egyik a pozitívum, a másik a negatívum: az egyén és a tömeg uralmának váltakozása,— amint a londoni vásár beköszöntő dalában a költő maga mondja. Majd attól félsz, az egyént hogy Elnyelendi a tömeg, Majd hogy a kiváló egyes A milljót semmíti meg. A fáraó korlátlan uralma és az athéni tömeg féktelen kénye, a csendesen mélázó Keppler és a francia forradalom viharzása tényleg egymással szemben álló pozitívum és negatívum: az érvényesülésre, akaraterőszakolásra törekvő egyén és a hatalmát feltámadt tenger módjára éreztető tömeg. Középen látjuk a római szín elernyedt, az élvezetek fokozásában halálra fáradt, életcsömörverte társaságát, — a szín párjában, Konstantinápolyban Tankrédet és Izórát az idealizmus szertelenségével, a lovagerénnyel s az oltárra emelt női tisztasággal. De e két szín viszonya is ugyanaz: pozitívum és negatívum, emelkedés és hanyatlás. Emelkedés a golgota keresztjéig, a keresztfai áldozat megváltó erejéig és hanyatlás a mulandó betű imádásáig, mely a test és egyén szabados rakoncátlankodását lerázhatatlan járomba törte. III. * A római és konstantinápolyi szín Madách történetszemléletének tetőpontja. Költői géniusza e két színben jut viszonyba a keresztyénséggel. A céhbeli theologusoknál élesebb érzékkel fejti meg a világtörténelem legnagyszerűbb forradalmát, az emberi nem újjászületésének csodálatos titkát, a megváltásból fakadt új, egyéni és nemzeti életet, — de ép oly éles szemmel és biztos kézzel festi a legfenségesebb eszme csenevésszé váltát. Ős ösztöne mélyebbre lát, mint a hivatásos történetírók, akiket gyakran el-