Kovács Sándor: Madách történetszemlélete (Pécs, 1940)

I. A történelemnek kettős medre van. Az egyik a hivatalos történetírásé; állomásai, szakaszválasztói a háborúk és békekötések, amelyek mint a folyók zsilipjei, egy pillanatra megállítják a víz árját s utána megint kényére bocsátják. Ez a külső történet, a jelenségek története, mely talán sejteti a munkáló erőt, de láttatni már gyenge vagy egyáltalán meddő. Eseményei, mint a földreesett szivarhamu, a fákról bágyadtan élete- és erejehagyottan aláhullongó falevél vagy enyészni szánt parányi játékhajócska, múló, szinte jelentéktelen jelenségek az igazi nagy élettörténethez képest. Arasznyi és pillanatnyi lét a soruk, mint a habbuboréké. Az elmúlás, mely szétpattanásukat követi, örök temető és f elszakíthatatlan koporsófedél; életnek zárja és halálnak kapuja. A ható, működő erők feltámadhatnak sírjukból, — a jelenségek soha. Születnek és elmúlnak végkép. A másik meder, amelyet csak istenihlette szemek látnak, rejtett mélységekben, a lelkek legmélyén húzódik, mint a földnek feszültsége a reá szakadt kőzetrétegek alatt. Ε meder a szellemi és erkölcsi irányok árját hömpölygeti, amelynek ereje ellenállhatatlanul rombolja szét az akadály vető gátakat; rég pihenő rétegeket emel föl vagy süllyeszt alá láthatatlan földörvénybe; rengéseket támaszt, válságokat szül, lávatölcsért, vulkántorkot nyit s a tengerjárást eltéríti évezrede megszabott útjából. Fékéről elszabadult szilaj fergeteg módjára száguld végig a mezőkön és tengeren, virágot tarol, fákat tép ki gyökerestől, hajót zúz szilánkokra, villámot szór s amikor már mindent pusztává, sivataggá tarolt a természetben és lelkekben, hirtelen, titkos varázsütésre dús tenyészet sarjad utána. Az élet győz a halálon. Ε titkos, felkutathatatlan törvényű folyamatról szól Jézus Nikodémusznak az éjszakai órán: „A szél, ha fúni akar, fú, zúgását is hallod, de nem tudod, honnét jő és hová megy. Ilyen a Szentlélektől való születés." így támadnak az igazi nagy forradalmak, történelmi