Kovács Sándor: Madách történetszemlélete (Pécs, 1940)

lb hatatlan és életadó kincset a reformáció egyházai is sajátjuknak vallották, megőrizték, mert megérezték bennök a léleképülés kimeriilhetetlen forrását. Az evangelium nyugaton mélyebbre eresztette gyökereit, az érzelmi világba, mert kedvezőbb volt számára a föld, élénkebb a tiszta élet vágya. Innen indultak lelkesült rajongással a szent sír visszafoglalására a keresztes vitézek, míg e mozgalom keletet egyáltalán hidegen hagyta,, mert pusztán uralmi törekvésnek nézte s titokban gyakran örült vereségén. Nyugat népesítette be a syriai és egyiptomi remetetelepeket, a szent föld s főkép Jeruzsálem kolostorait, ahol a Yulgata készült. Végre Nyugat egyházában virágzott ki tökéletesen a madonna-kultusz, amelyet ihlett festők géniusza gyönyörűbbnél gyönyörűbb műalkotásokkal örökített meg. Lelki élete örökösen hullámzik a mámorba szédítő gyönyörvadászat és a test öldöklésében fáradhatalan aszkétaság, a végzetes elcsüggedés és fellángoló lelkesültség, a szabadságvágy és a renduralom két véglete között. Szellemének e sajátsága egyenesen kijelölte a római világot arra, hogy a költő az. emberi lélek újjászületését és vele a keresztyénség megszületését e keretben tükröztesse. Az egyén megtisztulásában és újjászületésében az egész emberi nem megtisztulását és újjászületését. A görög szellemet viszont az evangéliumok hitbölcselete vonzotta. Mihelyt a keresztyénség árja átcsapott az egyszerű halásznép lelkivilágának határmesgyéjén, a gondolkodás nyomban megkezdte munkáját, hogy az új hitigazságokat az elmének tetsző filozófiai formákba öltöztesse, a logos-eszmével a sekélyesedő bölcselkedést megifjítsa, a váltság nagy eszméjét hagyományos gondolatformájával összeegyeztesse. Ε törekvés nem az érzelemben és hitben, hanem az észben és az ismeretvilágban gyökerezett. A háromsági viták nem nyugaton, a római szellem területén, hanem keleten, a görög világban zajlottak le. Itt tárgyaltak és vitatkoztak az egyetemes zsinatok Nicaeán kezdve Konstantinápolyban, Chalcedonban, Ephezusban az egylényegűségről és hasonló lény egűségről (homoousion és homoiousion), Krisztus két természetéről és egy akaratáról. Kelet nyugtalan szelleme nem nyugodott addig, amíg e kérdéseket meg nem oldotta. Nyugat e dogmatikai szőrszálhasogatásnak tetsző vitákat és elkeseredett harcokat egykedvűen, közömbösen nézte, de eredményöket elfogadta, közben szívós kitartással és feszülő erejű iparkodással építette saját világhatalmát. Keleten a tan és kultusz volt az egyház életének két szárnya, de egyszersmind kettős bilincse. Az egyházkormányzat