Kovács Sándor: Madách történetszemlélete (Pécs, 1940)

11 Emelkedjél fel hozzá, ím e vízzel Lelked kitisztul menten a salaktól S hozzá siet. A láp virág megkönnyebbülve, megtisztulva lial meg: Atyám megkönnyülék! A megtérés, újjászületés folyamata megindul. Üj élet jelei hasadnak a szemhatár szélén. A régi bábistenek elporlanak. Az elsatnyult nemzedék ereibe új vért hoznak a népvándorlás korának szilaj, természetedzette harcosai s Jézus keresztje új eszmével, a szeretettel ifjítja meg az elkorcsult emberfajt. Az apostol kitűzi a nagy célt: Istennek dicsőség, embernek munka. Hippia nyugodt, boldog halála a bűntudatot és a megtisztulás vágyát oltja a hirtelen elnémult és megdöbbent tivornyázók lelkébe. Ádám elindul alkotni új világot, a lovagerény és a szűz női ideál világát. Oltárra emeli a nőt, akit a megelőző kor sárba tiport és posványba taszitoit. Akik az életcsömörtől űzve a remeték pusztájába vonultak elrejtőzni önmaguk elől, vádak alatt roskadozva, megtisztultan, új kegyességbe öltözve térnek majd vissza a közéletbe, nem csupán önmaguk válva új emberré, megtisztult, megújhodott személyiséggé, hanem egyúttal magvetőiként az Isten képére teremtett emberhez méltóbb új világnak és életeszménynek. Ha pedig a tisztulás folyamán halál vár reájuk, megbékülve hagyják el a bűnös világot. Szinte óhajton-óhajtják a halálnak legkínzóbb, legszörnyűbb nemét, hogy legalább a szenvedésben és meggyalázásban legyenek hasonlók a világ üdvözítőjéhez, akinek szenvedése számukra élet és halála váltság, hogy ilyen módon vezekeljenek életük nagy tévedéséért, a testi gyönyörűségben való dúskálkodásért. Az élő és diadalmas Krisztus jelen van a római színben a nélkül, hogy testi szem láthatná. Alakja láthatatlan, de érezzük közellétét; szelleme, lelke hatja át a haldokló társadalmat, amelynek nincsen már eszménye vagy elvesztette varázsát s pusztán szépen hangzó, de üres jelszóvá zsugorodott. Mintha a nap az egyik oldalon lenyugodnék haldokló fényével s a másik oldalon új nap kelne fel diadalmas tündökléssel, vakító sugárözönt bocsátva a világra. Az egész jelenet a Bibliában gyökerezik, a templomtisztítás nagy jelenetében (Lukács evang. XTX. 45—47., Márk XI. 15—17., Máté XXI. 12—13., János II. 14—16.). aminek vallási igazságát a költő történelmi igazsággá szélesí-