Kovács Sándor: Andreae Ernő 1825-1910 (Pozsony, 1911)

14 Hagyományai közül különösen két tétel az, mely egyéniségének mélységeibe bevilágít. Említettem, mennyire tudta élvezni a természet szépségeit s esztendőnként megtette lelki felüdülés végett a maga szokásos utazását. Gyakran magával vitte uti társul azokat, a kikkel bizalmasabb viszonyban volt, Hollerung Károly modori, Freitag Viktor és Fürst János pozsonyi lelkészeket. Részint, mert utazás közben sem akart élni lelkéhez illő társaság nélkül, mintegy érezve, hogy útjainkon szükségünk van egy rokon lélekre, a kivel közölhetjük benyomásainkat s a kinek megjegyzései megrostálják, megtisztítják az egyoldalúságtól s elfogultságtól ítéleteinket, részint, mert az egyház munkásaival meg akarta osztani az üdítő utazás istenáldotta jótéteményét. Érezte, hogy az az erő, frisseség. lelki vidámság, mely ilyen utazás közben a szellemi munkásokat gazdagítja, százszoros mértékben száll áldásul arra a gyülekezetre, a melynek szolgálnak. Szeme meglátta, szive megérezte, hogy erre az üdülésre szüksége van a nehéz betegek ápolásában, a szakadatlan önmegtagadásban kifáradt diakonissáknak is, hogy testi és lelki erejök meg ne inogjon a kötelesség súlya alatt. Ezért rendelt a diakonissák üdülő alapjára 14,000 K-t. Másik, ép ily jellemző hagyománya a theologusoknak külföldi ösztöndíjul szánt 4000 Korona.*) Evangélikus szive és magyar hazafi érzése kívánta, hogy tehetségesebb tanítványaink valamely német egyetemen, a reformáció szülőföldjén fejezzék be theologiai tanulmányaikat. Átlátta, hogy századok óta a protestáns theologusok voltak hazánkban a nyugati műveltségnek legkiválóbb és leghasznosabb plántálói s nemzeti érdeket látott abban, hogy az európai haladásnak minden vívmányát, minden új termékenyítő gondolatát theologusaink, papjaink és tanáraink oltsák be nemes oltóágul a magyar vérbe, jellembe, kulturába. Meddő lelkek megelégesznek az elmaradottságunkon való tétlen kesergéssel; az Andraehoz hasonló egyéniségekben a hazafiúi fájdalom gyakorlati észjárással és tettvágygyal párosul. Mennél inkább bántották a jelen viszásságai, kedvetlenítette egy-egy keserű tapasztalat, annál szívósabban *) Ez összeget ép a napokban a boldogult testvérhúga, özvegy Toperczer Károlyné úrnő 10,000 K-ra egészítette ki.