Kovács Sándor: A speyeri birodalmi gyűlés történelmi jelentősége (Budapest, 1930)

A speyeri gyűlés történelmi jelentősége.

1) A nagy történelmi események és a medrök gyanánt szolgáló korszakok nem a véletlen méhéből születnek, hanem századok és nemzedékrendek során át érnek a lelkek mélyén rejtőző vágyakból jelentős történelmi erőkké s az emberiség életének tényezőivé. Az évszámok csak szerény mutatói, a látható összeütközések csupán bágyatag másai annak az élethalálharcnak, amelyet az emberöltők, sőt minden egyes személyiség belső világában a sírjuk felé hanyatló és a szemhatár szélén hatalmas ívben fölfelé emelkedő életideálok vívnak egymással. Minden kis talpaalja földet, minden egyes szívet külön kell meghódítani, mert a sorvadó eszmény éppoly elszántsággal és erőfeszítéssel küzd maradék éltéért, mint az ingoványba szorult csatárcsapat a rábízott zászlóért. Mennél szebb és dicsőbb volt múltja, mennél nagyobb sugarú hatása, annál jelentősebb esemény letűnése. Nyoma megmarad, mint az örvénygyűrű az elsülylyedt gálya hullámsírja fölött. Az űj életeszmény viszont csak akkor hódíthat és diadalmaskodhatik, ha a lelkek egyetemes szomjúságából támad s a népmilliókat rég sóvárgott fénye tisztaságával és erejével hódoltatja meg. A reformáció korát a keresztyén lélek egyetemes szükségérzete szülte. A középkori keresztyénség a XVI. század első tizedéig kimerítette teljes életerejét, napfényre hozta minden szellemi kincsét, de új eszmetermést nem ígért többé s a meddő, szikkadt ugar képét mutatta. Az volt a kérdések kérdése, vájjon a pogány klasszicizmus új életre kelésétől vagy a Biblia lelkének feltámadásától fog-e megújulni? A klasszikus renaissance vagy a keresztyén renaissance, ahogy Taine a reformációt találóan elnevezte, válik-e a világ megújhodásának alapjává? A keresztyénség életfájá*) Ünnepi előadás a hazai protestáns egyházak országos emlékünnepén, a budapesti újvárosháza közgyűlési termében, 1929 április hó 21-én. *